A határon túliakkal való nélkülözhetetlen együttműködés mellett persze arra is szükség volt, hogy a kisebbségeknek otthont adó környező országokkal is jóban legyünk. Szerencsére véget értek már azok az idők, amikor Sólyom László nem mert átsétálni a párkányi hídon, Medgyessy Péter pedig a román miniszterelnökkel koccintott Erdély elcsatolását ünnepelve. A mai céltudatos nemzetpolitika egy határozott külpolitikával párosul, amelynek a visegrádi négyekkel való szoros kapcsolat kialakítása a legfontosabb eleme. Amellett, hogy ennek az együttműködésnek a következményeként újra felkerült a nemzetközi politikai térképre Közép-Európa, azt is elmondhatjuk: Ukrajna kivételével soha nem voltak ennyire harmonikusak a kapcsolataink szomszédainkkal.
Az új szlovák miniszterelnök második hivatalos külföldi útja Budapestre vezetett – ez jelképes gesztus. De a szerb–magyar kapcsolatok is rég túllendültek a történelmi sérelmek felemlegetésén: a megbékélés után egy kifejezetten baráti viszony alakult ki nemzeteink között. A hét végén elsöprő választási győzelmet arató Alekszandar Vucsics nem csak partnernek, de politikai szövetségesének tekinti a magyarság egyetlen jelentős pártját, amellyel most is koalícióra készül.
Nem kell persze dicshimnuszokat zengeni a politikusokról. De azt el kell ismerni: ha erős az anyaország, van kire támaszkodni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!