Két világ

Trump alatt nem omlott össze Amerika, nem jött el a nagyjából naponta megjósolt katasztrófa.

2020. 07. 06. 6:00
The 2020 Salute to America celebration in the White House
epa08528174 US President Donald J. Trump and Melania Trump looks on during the Fourth of July 'Salute to America' event in Washington, D.C., U.S., on Saturday, July 4, 2020. Trump pushed forward with his planned Fourth of July celebration, even as many officials urged the public to stay home and avoid gathering in large crowds due to the ongoing Coronavirus pandemic. EPA/Chris Kleponis / POOL Fotó: Chris Kleponis / POOL Forrás: MTI/EPA
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az amerikai függetlenség ünnepének dátumát az is tudja, aki egyébként nem foglalkozik külpolitikával, épp elég filmet csináltak ezzel kapcsolatban. Ezen a nagyon bizarr, nagyon kampányos, nagyon politikus és nagyon fertőzött július negyedikén egy volt amerikaifocista, Colin Kaepernick visszautasította, hogy megünnepelje a függetlenség napját. Szerinte ugyanis ez az ünnep a fehéreké, akik rabszolgasorba taszították az ő őseit, így azt várja, hogy eljön a nap, amikor mindenki felszabadul. Kaepernick amolyan sztár jelenleg a virtuális barikádokon az Egyesült Államokban, aki lebontja a régi elképzeléseket, a régi szokásokat, a régi hagyományokat és a régi kultúrát, aktivista, akit szinte szentként tisztel a Demokrata Párt és a Nike sportszergyártó. Akiről írnak az újságok, akinek hatására féltérdre ereszkedik minden sportoló az amerikai himnusz hallatán a meccs előtt, aki elmondja, hogy Amerika voltaképp nincs.

Pedig van. Az a sok millió ember, aki nem a történelmi múlt emlékeit akarja a 2020-as erkölcsök alapján megítélni, az ott él, és valamiképp mégis az Egyesült Államokat alkotja. Emlékezzünk, négy évvel ezelőtt Donald Trump győzelme amolyan vízválasztó volt a demokrata oldalon, mert senki se képzelte volna közülük, hogy Hillary Clinton veszíthet. Mégis veszített, s most, négy évvel később egyáltalán nem áll annyira jól Joe Biden szénája, mint azt elvárnák tőle. Mert Trump alatt nem omlott össze Amerika, nem jött el a nagyjából naponta megjósolt katasztrófa, nem fordult el az Egyesült Államoktól a világ. Mert ez egy nagyon dinamikus, folyamatosan változó helyzet, amelyet életnek nevezünk. Az országok közötti kapcsolat pedig ugyanilyen dinamikus, vibráló, átalakuló, érdekek és értékek szabályozta viszony.

Az Egyesült Államok a maga fiatal voltában igenis rendkívül ódivatúnak tud tűnni, ha az értékekről beszélünk. Keresztény puritánok alapították, s ma is ők alkotják a középosztályt, az elnök amolyan modern kori király, akit szinte semmi se korlátoz, ő korlátozza magát, íratlan szabályokat betartva. Ez pedig így működik, mindig is működött. A demokraták minden követ megmozgatnak, hogy az elnököt tirannusnak állítsák be, a jelek szerint akár fel is forgatnák az egész országot, hogy sikerüljön az ő emberüket bejuttatni a Fehér Házba. De nagy tévedés volna a valóban rendkívül visszatetsző kampány során látottakra azt mondani, hogy ez Amerika.

Azok az értékek, amelyek mentén felépítették ezt az országot, idehaza is visszacsengenek, s a lakosság túlnyomó többsége pontosan ugyanúgy viselkedik itthon is, mint a nagy vízen túl. A családban hisz, a keresztény örökségben, a demokráciában és a közösség erejében. Nem szobrot dönt, hanem tiszteletben tartja a másik véleményét, nem rombol, hanem épít. Magyarországon valóban csak a legrosszabb futóbolondok igyekeznek a nyugati káoszt importálni, visszaélve jogaikkal, kifordítva a földet a sarkából, mert semmik és mindenek akarnak lenni. Mi, magyarok más helyzetben vagyunk, de pontosan ugyanolyan stabilan állunk a saját értékeink mellett, mint Amerikában. Erős szövetségben állunk Washingtonnal, s szisztematikus munkával dolgozunk azért, hogy bebiztosítsuk ezt a szövetséget, kiterjesszük a mozgásterünket, hatékonyabbá tegyük az együttműködést. A NATO ma már nem az, ami a hidegháború idején volt, de elemi érdekünk a világ legerősebb katonai szövetségének égisze alatt fejleszteni a saját haderőnket, hiszen végső soron mégis a mi feladatunk a saját országunk megvédése.

Nem a mi dolgunk megoldani az amerikai problémákat.

Nekünk csak át kell látnunk a puskaporfelhőn, hogy kiderüljön, valójában ki is irányít.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.