Az amerikai függetlenség ünnepének dátumát az is tudja, aki egyébként nem foglalkozik külpolitikával, épp elég filmet csináltak ezzel kapcsolatban. Ezen a nagyon bizarr, nagyon kampányos, nagyon politikus és nagyon fertőzött július negyedikén egy volt amerikaifocista, Colin Kaepernick visszautasította, hogy megünnepelje a függetlenség napját. Szerinte ugyanis ez az ünnep a fehéreké, akik rabszolgasorba taszították az ő őseit, így azt várja, hogy eljön a nap, amikor mindenki felszabadul. Kaepernick amolyan sztár jelenleg a virtuális barikádokon az Egyesült Államokban, aki lebontja a régi elképzeléseket, a régi szokásokat, a régi hagyományokat és a régi kultúrát, aktivista, akit szinte szentként tisztel a Demokrata Párt és a Nike sportszergyártó. Akiről írnak az újságok, akinek hatására féltérdre ereszkedik minden sportoló az amerikai himnusz hallatán a meccs előtt, aki elmondja, hogy Amerika voltaképp nincs.
Pedig van. Az a sok millió ember, aki nem a történelmi múlt emlékeit akarja a 2020-as erkölcsök alapján megítélni, az ott él, és valamiképp mégis az Egyesült Államokat alkotja. Emlékezzünk, négy évvel ezelőtt Donald Trump győzelme amolyan vízválasztó volt a demokrata oldalon, mert senki se képzelte volna közülük, hogy Hillary Clinton veszíthet. Mégis veszített, s most, négy évvel később egyáltalán nem áll annyira jól Joe Biden szénája, mint azt elvárnák tőle. Mert Trump alatt nem omlott össze Amerika, nem jött el a nagyjából naponta megjósolt katasztrófa, nem fordult el az Egyesült Államoktól a világ. Mert ez egy nagyon dinamikus, folyamatosan változó helyzet, amelyet életnek nevezünk. Az országok közötti kapcsolat pedig ugyanilyen dinamikus, vibráló, átalakuló, érdekek és értékek szabályozta viszony.
Az Egyesült Államok a maga fiatal voltában igenis rendkívül ódivatúnak tud tűnni, ha az értékekről beszélünk. Keresztény puritánok alapították, s ma is ők alkotják a középosztályt, az elnök amolyan modern kori király, akit szinte semmi se korlátoz, ő korlátozza magát, íratlan szabályokat betartva. Ez pedig így működik, mindig is működött. A demokraták minden követ megmozgatnak, hogy az elnököt tirannusnak állítsák be, a jelek szerint akár fel is forgatnák az egész országot, hogy sikerüljön az ő emberüket bejuttatni a Fehér Házba. De nagy tévedés volna a valóban rendkívül visszatetsző kampány során látottakra azt mondani, hogy ez Amerika.