Nagyszerű események évfordulóit ünnepelni szoktuk, a tragédiákra emlékezünk. De mit kezdjünk most azzal, hogy tizenöt évvel ezelőtt szivárgott ki az őszödi beszéd? Szánalmas, kisstílű stikli volt ez akkor is, ha maga a botcsinálta szónok gondolta úgy, milyen jó hecc lesz, és akkor is, ha belső ellenségei akarták ezzel ellehetetleníteni Gyurcsány Ferencet. Nagyszerű eseményekhez nagy formátumú aktorok szükségesek. A böszme viszont ócska ripacs, még eljátszani sem tudja az államférfit. Így viszont bukása is érdektelen, jelentősége nem üti meg a tragédiához szükséges mértéket. De visszagondolva arra, ami a hazugságbeszéd nyilvánosságra kerülése után történt Magyarországon, muszáj mégis emlékezni és emlékeztetni rá: ilyen többet soha nem fordulhat elő.

Hazugságok éjjel-nappal, trükkök százai, amiről még a bennfenteseknek sem kell tudniuk, úgy tenni, mintha kormányoznának és majd belegebedni abba, hogy nem csinálnak semmit. Így foglalható össze a gyurcsányi kormányprogram. Erre alapozva mondja most a felesége, hogy ők ezt is jobban tudják, és majd megmutatják. Isten óvja tőlük hazánkat!

Államcsőd, egekbe nőtt államadósság, háromszorosára nőtt energiaárak, hiperinfláció, munkanélküliség, kilátástalanság, megszorító intézkedések. Így foglalható össze a gyurcsányi gazdaságpolitika. Erre alapozva mondja most a felesége, hogy majd ők sokkal igazságosabban és egyenlőbben, és nem lesz szegény meg gazdag sem, csak uniós minimálbér és svájci indexálás. Mindig értünk jönnek, nem ellenünk, mindig a javunkat akarják. De nem adjuk most sem!

Könnygáz, vízágyú, kardlapozás, viperák suhogása, kilőtt szemek, kettétört életek, rögtönítélő bíróságokon megalázott emberek. Így foglalható össze a gyurcsányi demokrácia és jogállam. Amit a maga alá gyűrt ellenzék szedett-vedett kis csoportjaival most vissza akarnak adni nekünk. Merthogy mára minden összeomlott, felszámolódott, kiüresedett. De ők majd újjáépítik, ha kell, akár törvénytelen, jogállamon kívüli eszközökkel. Köszönjük szépen, nem kérjük! Annyiszor elég volt már belőle a történelem során.

Húsz éve lassan, hogy az Apró-villa környékén lebzselő posztkommunista agytröszt rászabadította nemzetünkre ezt a túlmozgásos senkit. A XXI. századi magyar történelem kétségbeejtő szégyene, hogy egy gyurcsányi figura felkapaszkodhatott a miniszterelnöki székbe. Ez a kis pártlenyúlás, bolsevik puccs évtizedekkel vetette vissza a kommunista uralom által amúgy is lejtőre taszított ország felemelkedését. De 2010-ben kiordította magából a választópolgárok többsége, hogy elég volt. Az immár sértettségétől is terhelt őszödi böszme azóta forralja magában a bosszút, azóta fröcsköli szét magából a gyűlöletet legyőzőjével szemben. És a fene sem gondolta volna, de ismét van mersze ígérgetni és fenyegetőzni is.

Magyarországnak meg kell értenie, hogy addig nem szabadulunk meg tőle, amíg egy ember is van, aki bedől az ígéreteinek vagy megretten attól, hogy visszatérhet. Ezért kell sokszor felidéznünk, újra és újra meghallgatnunk az általa szenvedélyes igazságbeszédnek hazudott önleleplezést. Ezért kell felhívnunk gyermekeink, unokáink figyelmét a tornacipős Feri hiteltelen ripacsságára. Ezért kell magunkban is tudatosítani, hogy ilyen többet soha nem fordulhat elő. Mert akkor képesek leszünk megakadályozni, hogy ismét földönfutóvá tegyen bennünket, hogy újra kisemmizzen bárkit, és ártatlanokat zárasson börtönbe.

A kesztyűbábjainak nyilván elmondta már az ellenünk bevetett trükkök százairól szóló beszédét, amit győzelme után akar valaki kiszivárogtatni. Mutassuk meg, hogy arra a hazugságözönre viszont egyáltalán nem vagyunk kíváncsiak!

(Borítókép: MTI/Mohai Balázs)