Ismét ráborította az asztalt Magyarországra az Európai Unió Bírósága. Ezúttal a Stop, Soros! törvényről állapították meg tegnap – rövid kérődzés után –, hogy uniós jogba ütközik, aláaknázza az állítólagos európai értékeket s talán a fékek–egyensúlyok–jogállamiság szentháromságát is megszeplősíti. Az vele a bajuk, hogy büntethetővé tettük a nemzetközi baloldal invazív lakosságcsere-programjának szervezését, pénzelését. Meg hogy szabadságvesztéssel fenyegetjük azokat a derék embercsempész- és/vagy ügynökszervezeteket (Helsinki Bizottság és társai), amelyek szívük szerint százezrével hurcolnák be a kontinensre Ázsia és Afrika teljes lakosságát (nyilván krisztusi szeretetből, s nem baloldali szavazóimport vagy a Soros-terv okán). Márpedig a szervezett népvándoroltatást (amit az uniós bíróság „menedékjogi” eljárásnak pántlikáz) fékezni, pláne akadályozni és kriminalizálni: emberiség elleni bűntett, világvége. A luxembourgi székhelyű bíróság leszögezte: azért sem felel meg bizonyos uniós „irányelveknek” a Stop, Soros!, mert miatta csak azon „menedékkérők” kérhetnek nemzetközi védelmet Magyarországon, akik közvetlenül egy nem biztonságos országból érkeztek. Mindez a bíróság szerint nem helyes, sőt helytelen.
Vagyis teszem azt: Ahmed hiába jött a biztonságos Szerbiából, és haladt át előzőleg biztonságos országok során, őt Magyarországon és a világ bármely pontján továbbra is „menedékkérőnek” kell tekinteni. Menekült marad, míg világ a világ. Mert csak. Mert az uniós bíróság így csűri-csavarja a „jogot”. És mert minden migrációs per addig tart, amíg Brüsszel nem nyer. Talárosék szerint durván korlátoztuk a „menedékkérők” jogát, hogy találkozzanak, eszmét cseréljenek a Soros-féle embercsempészhordákkal. S azon is kiakadtak, hogy bűncselekménynek minősítettük az illegális migráció (ők „menedékjog iránti kérelem beadásának” becézik) segítését. Így aztán szerencsétlen újeurópaiak meg lettek lőve, tanácstalanul bóklásztak a kerítésünknél, kezükben erővágóval: nem volt, aki szállítsa nekik a jogi kiskapukat, hazugságötleteket. Ilyesmiket: „Kiskorú szír vagyok, csak elfelejtettem az anyanyelvemet.”
A pert még az „isiászos” Juncker vezette Európai Bizottság indította ellenünk 2018-ban, két tántorgás között. Tegnap egyébként nagyot ment az uniós bíróság: Lengyelországot is elmarasztalták egy igazságszolgáltatási ügyben. Mint a mérgezett egerek: képtelenek leállni.
Vagyis hiába minden: ugyanott tartunk, mint 2015-ben. A Brüsszel környéki tintanyalók hat éve képtelenek fölfogni: aki végigutazza a fél földgolyót, hogy német vagy svéd munkanélküli segélyen éldegélhessen tízfős kis családjával, az nem menekült, nem is menedékkérő, hanem gazdasági migráns, potyaleső, megszálló, olykor pedig erőszaktevő vagy terroristasejt. Púp a hátunkon. Nem mellesleg: leendő baloldali szavazó – ezért is akarnak Gyuri bácsiék a nyakunkra ültetni belőlük minél többet, minél gyorsabban.
Földi László biztonságpolitikai szakértő régóta mondja: ez nem migráció, hanem egy Európa elleni invázió, amely ellen tudnánk védekezni, ám a kontinenst támadó külső erőket Nyugat-Európában kollaboránsok segítik, méghozzá a legmagasabb vezetők szintjén. Tehát – ezt már én teszem hozzá – nemcsak gyakorló szociopatákkal állunk szemben (persze azokkal is), hanem egy jól szervezett, ellenséges hadművelet végrehajtóival. E hadművelet útjában áll Lengyelország és Magyarország is. Ám ne legyen kétségünk: ha a Brüsszelt néhány napja laposkúszásban végigalázatoskodó Márki-Zay Péter penderülne a kormányrúdhoz jövő tavasszal, nem lenne több migrációs per, elhárulna minden akadály az invázió elől.
Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)
