Mire a levelek lehullanak, győztes jogászaink hazatérnek! – gondolhatták Brüsszelben. A jogállamisági rendelet európai parlamenti főtárgyalója legalábbis már egy évvel ezelőtt azon ujjongott, hogy 2021 új fejezetet nyit a jogállamiságban. Értsd: a brüsszeli pénzcsapot spanyolcsizmának használva szorongatják majd meg a renitens magyarokat és lengyeleket. Előzőleg nem váltak be a választásokhoz fűzött várakozásaik: 2018–19-ben a magyar és a lengyel kormánypártok is elfelejtettek megbukni. Mélyebbre nyúltak hát a szerszámosládába, és nicsak, éppen kézre akadt egy jókora jogállamisági mechanizmus! Fellapozták, mikor is lesznek újra magyar választások, mikorra kell hát, hogy foganatja legyen a brüsszeli megszorításnak. Sajnos nagyon közeli időpontot, 2022 tavaszát mutatta a falinaptár. Ezért felgyorsították az egész folyamatot, a magyar és lengyel megsemmisítési kereset nyomán gyorsított eljárásra szorítva rá az EU bíróságát.
De az időzítés mégis kezd megcsúszni. Már lassan 2022-t írunk, és még csak az uniós bíróság főtanácsnoki indítványát hozta a Mikulás, az ítélet hetek múlva születik meg. Sem túl-, sem lebecsülni nem érdemes a főtanácsnok véleményét, aki – ahogy arra a magyar kormány is számított – úgy véli, a keresetet el kell utasítani, a jogállamisági rendelet jogszerű. Noha ellenzéki politikusaink feltűnően örvendeznek, ez még nem a verdikt; igaz, az esetek többségében a talárosok igazat adnak a főtanácsnoknak. Ez történt akkor is, amikor ugyanez a spanyol jogász, Manuel Campos Sánchez-Bordona a civiltörvény ellenében foglalt állást.
Talán látszik mindebből, jogi köntösbe bújtatott politikáról van szó. A választások előtt óriási a tét. Meg akarnak szabadulni Orbántól, de félmillió előre kitöltött szavazólapot mégsem postázhatnak ide. Az Európai Parlament a bizottságot gyepálja, hogy csináljon már végre valamit, mindjárt voksolnak a magyarok, de nem szorítja Orbánt a spanyolcsizma. Annalena Baerbock – a leendő német külügyminiszter – leszögezte, nem várhatnak éveket bírósági ítéletekre. Most vagy soha! Katarina Barley, az EP alelnöke – Orbán Viktorra utalva – nyíltan megmondta: „Ki kell pénzügyileg éheztetnünk. Szüksége van a pénzre.” Nos, először is, nem a miniszterelnöknek „van szüksége” uniós pénzre, hanem nekünk, magyaroknak, politikai meggyőződéstől függetlenül, és még soha nem láttam, hogy az ellenzéki szimpatizáns gyerekét lezavarták volna az EU-pénzből épült mászókáról. Másodszor: bár próbálják így beállítani, az EU-pénzeket nem jutalomfalatként kapjuk, mint ló a kockacukrot, hanem az uniós szerződések alapján, hogy kiegyenlítsék a fejlődésbeli különbségeket. Ennek megfelelően büntetőeszközként sem lehet(ne) megvonni őket, csak azért, mert nem tetszik a főnökségnek egyik-másik ország migráció- vagy genderellenes politikája. Harmadszor: lólábként lóg ki a kettős mérce, az év elején éppen egy jogállamisági ügybe bukott bele a liberális vezetésű holland kormány.
A minap nagy vitát kiváltó interjút adott Timothy Garton Ash Orbán-fóbiás történész, aki szeret az Oxfordi Egyetem tekintélye mögé bújni, noha még nem döntötte el, hogy a tudományt szolgálja-e vagy – a brexit óta ugyan kívülről, de kibicnek semmi sem drága – az EU-konform szoldateszkát. Szerinte a pénzcsapokat csak május-júniusban kezdhetik elzárni, ami veszett fejsze nyele. Viszont szerinte a Fidesz elcsalhatja a választásokat. Hoppá! Az öregfiús fellépésű influenszer elszólta magát. Mérget vehetünk rá, hogy jövőre mélyebben nyúlnak majd a láda szerszámai közé; megmondta a zenebohóc is, van másik! Lapul ott egy szép kövér csalásvád is, de májusig maradhat a helyén.
Borítókép: Katarina Barley (Fotó: MTI/EPA/ Hayoung Jeon)
