Vége a találgatásoknak, Áder János köztársasági elnök április 3-ra írta ki az országgyűlési választásokat. Sokak számára nem jelentett meglepetést a dátum, miként az sem, hogy a gyermekvédelmi népszavazást is ugyanekkor rendezik, mondhatni egy csomagban a parlamenti megméretéssel. Írnánk, hogy mostantól gőzerővel megindulhat a pártok kampánya, ám nem lennénk reálisak, hisz hosszú hónapok óta egyfolytában tart. A látványbaloldal permanensen oly magas hőfokon izzítja a közéletet, hogy ha egy külföldi bármikor betoppant hozzánk, azt hihette, a parlamenti választás itt áll a küszöbön. Most a balos team számára inkább az okozhatja a gondot, miként lehet még magasabbra srófolni a hallószerveinket és jó ízlésünket próbára tevő csatazajt.

Nagy valószínűséggel már most megkockáztatható, hogy a Fudan egyetemről és az álláskeresési támogatás idejének a meghosszabbításáról kiírandó referendumhoz bajosan fogja a szivárványkoalíció összegyűjteni a kétszázezer aláírást pár napon belül. Ez azt jelenti, hogy az ő két kérdésüket már nem lehet szavazásra bocsátani április 3-án. Ez viszont kijelöli azt is, hogy a kampányuk eleme lesz – igaz, amúgy is az – az önmaguk sajnáltatása és a diktatórikus kormányzat visszaélései elleni mozgósítás. Kicsit nehézkes lesz persze az egész, miután nemcsak a választók, de még saját maguk sem tudják, hogy pontosan miről is kellene a népnek véleményt nyilvánítania – mint az egy kabaréjelenetbe forduló közös sajtótájékoztatójukon kiderült decemberben.

A másik kardinális pontja a kormány- és jobboldalellenes kampánytűzokádásnak kiszámíthatóan a gyermekvédelmi népszavazás lesz. Igaz, eddig is ez volt a céltáblájukon az egyik legfontosabb elem, de ha lehet, még erőteljesebben neki fognak esni. Hogy mi értelme lesz ennek az ellenségeskedésnek, az persze komoly fejtörést fog okozni a politológusoknak és a pszichológus szakembereknek. Ha van kérdés, amiben elsöprő a társadalmi egyetértés politikai irányultságtól függetlenül, akkor az éppen a kiszolgáltatott kisgyermekek megóvása a megkergült nyugati globalisták által szabadjára engedett antiracionális, antihumánus genderőrülettől, pederaszta tendenciáktól. Valóságos rejtély, miért gondolják úgy a balos turmixkoalícióban, hogy a lakosság a zargatásaik, hisztérikus támadásaik hatására hátat fordít eddigi álláspontjának, és a gyermekek védelmét elárulva csapatostól szavaz majd a józan ész ellen, egyszersmind a kormánypártokat is elutasítva.

Egyszóval nem néz túl sok sikerélménynek elébe a hazai baloldal. De ezért kizárólag saját magukat okolhatják, ha nem térnek jobb belátásra. Egy sikerük azért – bármily abszurdnak tűnjék – mégiscsak van: saját, amúgy is a merülési szint alatt himbálózó hajójuk megfúrása. A baloldali sajtó is szóvá teszi már, ami szembeszökő: teljesen leült, illetve szétesett a kampányuk. A rengeteg elutasításon, negatívumhajszoláson, antiszociális demagógián kívül nem tudnak mást felmutatni, mint egy olyan miniszterelnök-jelöltet, akinek a lakosságijesztgető megnyilvánulásait utólag állandóan magyarázni, korrigálni kell. Ide illik persze a mondás: aki a virágot leszakította, az szagolja. A polgári jobbközépnek mindazonáltal van egy fontos feladata, hiába kampányol paradox módon mellette a sületlenségeivel az összefogás helyett mára inkább az összezördülés nevet kiérdemlő társulat. Nincs apelláta, kellő nagy számban el kell menni április 3-án szavazni. Orbán Viktor igen-igen sokak nevében írta ki a közösségi oldalára: Ott leszünk!

Borítókép: Orbán Viktor a Fidesz tisztújító kongresszusán (Fotó: Havran Zoltán)