Inosztrannüj agent, azaz külföldi ügynök – Oroszországban ezzel a címkével látják el azokat a szervezeteket és sajtótermékeket, amelyek külföldi forrásból működnek és külföldi érdekeket szolgálnak. A módszer drákóinak hangzik, az is lehet, hogy nem kell ágyúval lőni verébre, mindenesetre nem hatástalan. A hazánkban is aktív oroszországi érintettek között van például a Szabad Európa Rádió, valamint a Transparency International. Amerikában is van egyébként törvény a külföldi lobbisták kiszűrésére, az oroszok hivatkoznak is rá. De az Európai Unión belül, a rózsaszínben álmodók „közös európai házában” nehezebb elhatárolni a külföldit, mint Oroszországban vagy Amerikában. Mi van ­például akkor, ha egy Berlinben vagy Brüsszelben bejegyzett szervezet akarja kívülről befolyásolni a választásokat?

Mindez annak fényében nyugtalanító most, hogy átláthatatlan Márki-Zay Péter és kiterjedtnek éppen nem nevezhető „mozgalmának” finanszírozása. Eközben pedig önleleplező videófelvételek kerülnek nyilvánosságra a politika, a „civil szervezetek” és az európai liberális sajtó eurókkal is megolajozott összjátékáról. A civil szót azért tesszük idézőjelbe, mert e szervezetek nem úgy civilek, mint – Nagy Lajos után szabadon – a Harpacskószajudári Faluszépítő Egyesület. Aktivistáikat alkalmazottként fizetik, globális érdekből. Mint Soros György Gerald Knaust, az orwelli elnevezéssel Európai Stabilitási Kezdeményezésnek (ejtsd: Európa-ellenes Instabilitási Kezdeményezésnek) hívott felforgatóklubból, aki nemcsak a Twitter mikroblogot kürtölte tele hazánkat lejárató bejegyzéseivel, de a holland köztévétől a német Die Zeitig tudósításokat is szervezhetett erre. Egy magyar liberális újságíró egy kiszivárgott videófelvételen pedig imigyen szóla a kamerába: „Nem lehet tudni, hogy [az adott újságíró – a szerk.] éppen kapott-e egy meghívást egy jó kis hotelbe, és mennyit ajánlottak neki, hogy azt írja meg, amit vissza akarnak hallani a médiából… Meghívtak Brüsszelbe és Stras­bourgba, hogy egyedi eseményekről tudósítsak. Ilyen szituációkban az újságírókat gyakorlatilag utasítják, hogy hova menjenek és kivel beszéljenek.” Négy év Brüsszellel, három év Washingtonnal és legalább száz sajtóúttal a hátam mögött rettenetesen megdöbbentem ezen; egy hét szabadságot veszek ki, hogy feldolgozzam a sokkot.