Ugyancsak nem bizonyítja semmi, hogy hazánk Moszkvától értesülhetett a háború tervéről. Inkább az amerikai és a lengyel hírszerzéstől lehettek jó fülesei, a NATO keretein belül. Idézzük fel, amit három hónapja, Orbán Viktor moszkvai útjakor írtunk: például az osztrák kancellárral ellentétben a magyar vezető nem semleges, hanem egy szövetségi rendszerbe illeszkedő, annak döntéseit betartó ország képviselőjeként tárgyalt a Kremlben.
Nem teszünk egyenlőségjelet agresszor és áldozat közé. Miközben a hivatalos Ukrajnát az említett okokból nehéz szeretni, a magyarok együttéreznek az otthonukból kibombázottakkal, a gyászolókkal és – a bennünket idegengyűlölőnek elkönyvelt külföld csodálkozására – segítik az ukrajnai menekülteket.

Az orosz energiát viszont okkal nem tagadnánk meg háztartásainktól és gazdaságunktól. Az energiafüggőség csökkentésén a szállítási lehetőségek függvényében valóban dolgozni kell, de nekünk okozna most óriási kárt, Ukrajnát pedig alig segítené, ha a szankciók lelkes híveként lemondanánk gázról, olajról. A nem csak nálunk, Európában, Amerikában egyaránt amúgy is magas inflációs környezetben az 1990-es taxisblokád smafu lenne ahhoz képest, amilyen hatást az egekbe szökő energiaárak kiválthatnának. Lehet, hogy vannak külföldi tényezők – nem csak Kijevben –, akiknek épp ez lenne az érdekük?

Borítókép: Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sajtótájékoztatót tart Kijevben 2022. április 23-án (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko)