Megalakult az új Országgyűlés, és – ahogyan előre sejtettük – hatalmas fölényének birtokában a kormányzó erő nyugodtan, ünnepélyesen készült az alkalomra. Mást nem is tehettek: ismét kétharmaddal vezetik az országot, de ez a jelenlegi körülmények ismeretében nagy terhet és felelősséget ró rájuk. Ha jobban tetszik, a munka számít, semmi szükség zajos önünneplésre. Talán ezért sem meglepő, hogy az új ciklust istentisztelettel kezdték a kormánypárti képviselők, és nem azért, mert ez így elegáns, sokkal inkább azért, mert Isten segítségére szükségük van nekik, nekünk, mindannyiunknak.
Hogy az ellenzék mire tekint kilátástalan helyzetében, sokadszorra agyonverve a tiszta, demokratikus választás után, talán számukra sem világos.
Különféle forgatókönyveket hallottunk már a teendőikről. Pár hónapja elhangzott, hogy alkotmányozniuk kell akkor is, ha győznek, de nincs kétharmaduk, most azonban, hogy egyharmadot kaptak a választóktól, erről nyilván nem esik szó. Felmerült továbbá, hogy egyáltalán ne vegyenek részt a törvényhozói munkában, nyilván ezért is szervezett magánesküt magának valami helyi pikniken Hadházy Ákos. Ezzel pedig az a baj, hogy a parlamenti képviselet mindenekelőtt szó szerinti munka, ha pedig ez a körülmény nem elfogadható, szerintem nem is érdemes felvenni a mandátumot. Adja vissza a bizalmat Hadházy a magyar nemzetnek, kapja, akit megillet, válasszunk a helyére mást! Ha pedig mégis bejárna dolgozni, akkor igyekezzen betartani a vonatkozó törvényeket, pontosan úgy, ahogyan minden munkavállaló betartja azokat országszerte, bármivel is keresse a kenyerét.
Megalakul az új Országgyűlés 
