Mondhatnánk persze, hogy a Mi Hazánk mai képviselői közül sem adogatták vissza a mandátumot jobbikos utódaiknak, de hát a sztori lényege mégis csak az, hogy őket abból a pártból a jakabi gépezet nemes egyszerűséggel eltávolította. Ők már akkor tudták, hogy új pártba tömörülnek, és megméretik magukat a soron következő választáson. Számításuk bevált, simán bejutottak az országgyűlésbe. Jakab azonban nem politikai áldozat, ő ennek a pártnak az elnöki székéből bucskázott alá a Szent Korona nélküli kenyérharcok világába. És mint a Jobbik alászállásáért leginkább felelős politikai szédelgő, simán marad az Országgyűlésben, ahelyett, hogy végleg eltakarodna a magyar közéletből. Eltakarodna a beteges hazugságaival, a prolihergelő baromságaival, a krumplis hadonászásaival, pökhendi, lekezelő stílusával.
Csakhogy Jakab – mint láttuk – marad. És vár. Várja a csodát, várja a személye iránti igényeket néhány hozzá hasonló szerencselovaggal, akik mindenütt jártak már, csak a Szent Korona színe előtt nem. Lehet ugyan, hogy ott álldogáltak, szenvelegtek, de hogy sem a magyar történelmi emlékezethez, sem az állameszméhez, sem a nemzet sorsához nem fűzi semmi őket a piszkos anyagiakon kívül, ma már ténykérdés.
A mandátumtolvajlás nemcsak azért gyomorforgató, mert ezek az emberek eszköznek tekintik a politikát, s mert a zsebük és a bankbetétük a napi valóság, hanem azért is, mert arcba köpik a saját választóikat. Akikből persze egyre kevesebb mutatkozik. Merthogy – rögzítsük – Jakab a szégyenletes negyedik helyen végzett az ellenzéki kormányfőjelöltek vitájában, a Jobbik pedig húszszázalékos pártból mára a parlamenti küszöb alá zuhant.
Mondjunk egyetlen indokot, miért ne nevezzük ezt az embert nemcsak alkalmatlannak, de hazugnak is, amiért maradék híveit tovább szédíti annak reményében, hogy félig megtelhet a buksza hónapról hónapra!
Az igazság az, hogy Jakab Péterre sem politikai, sem piaci igény nem mutatkozik. Már társai sem kérnek belőle, kitessékelték rövid mandátumú elnöki pozíciójából. Ugyanakkor a Jakab-sztori erős figyelmeztetés a hazai ellenzéknek: amíg Gyurcsányok, Jakabok, meg a szikrázóan tehetséges Fekete-Győrök és Karácsonyok izegnek-mozognak továbbra is, nem beszélve a politikailag minden szinten agyonzúzott Márki-Zayról, addig nem lesz változás. Addig a Fidesz köszöni, így pont jó lesz minden. Vonulgattak egy kicsit a belvárosban a mákonyos fiatalok, de mit tesz Isten: egy órán belül ugyanazok a figurák osztották az észt a színpadról, akiktől meg kellene szabadulnia az ellenzéki oldalnak, ha bármihez akarnak kezdeni a közeljövőben.
Nincs orvosság, barátaim. Mandátumtolvajokkal pláne nem lesz itt változás.
