Kevesebb nőimitátort és több Chuck Norrist! A globalisták mind mehetnek a pokolba; én Texasba jöttem! – részben az ilyen, harcos mondatok tették Orbán Viktor a dallasi CPAC-en elmondott megnyitóbeszédét amerikai stílusú felszólalássá is. Olyan beszéddé, amelynek írója tudta, milyen tagolással és retorikai fordulatokkal tarthatja fent hosszasan egy messzi és kis ország szülötte az amerikai hallgatóság figyelmét. Mégis, a beszéd mindenekelőtt nagyon magyar felszólalás volt, a kormányfő nem adta ki magát másnak, mint ami – egy-egy elejtett baseballhasonlat már túl amerikaias is lett volna. A népes konzervatív hallgatóságnak egy több mint három évtizede a pályán lévő homo politicus mutatkozott be, egy – ahogy maga mondta – „Dávid-nagyságú” nemzet vezetője, akit négyszer egymás után választottak országa élére. Olyasvalaki, aki ugyanakkor jól tudja, a győzelmet nem adják ingyen, hanem keményen meg kell küzdenie érte „Góliáttal”, vagyis a globalista erőkkel, amelyek jelen vannak Washingtonban, Brüsszelben és megbízottaik révén Budapesten is. Nem volt véletlen a Soros Györgyre való utalás – ahogy ellenkező előjellel Chuck Norrisról, róla is pontosan tudja a jobboldali amerikai, hogy kiről van szó.
Ha van ország, ahol a sikeres ember, különösen pedig az, aki sikereit önnön erejéből érte el, nagy tekintélynek örvend, az Amerika. Az elmúlt tizenkét év, a négyszeri parlamenti kétharmad volt a kulcs ahhoz, hogy Magyarország a jobboldal világszerte elismert erős bástyájává legyen, Orbán Viktor pedig – ahogy a tegnapi sajtóvisszhangokból is kiolvasható – a nemzeti-konzervatív erők európai szószólójává. Ennek szólt a CPAC-re, az amerikai jobboldal vezető fórumára való meghívás (mégpedig a tusványosi beszéd óta magukat aktivizáló aknamunkások ellenében), azon belül is a nyitóbeszéd megtartására való felkérés, ami különösen komoly gesztus. Főleg egy külföldi esetében, akinek az országa nem sokkal népesebb, mint Dallas a nyolcmilliós vonzáskörzetével. Az Orbán Viktort köszöntő taps és ováció különösen sokat nyom a latban, ha azt nézzük, a CPAC programadó rendezvény is a republikánusok számára kulcsfontosságú választási évben.
A most már Donald Trump uralta republikánusok az elmúlt években sorakoztak fel a nemzeti identitás, a szigorú határvédelem és a konzervatív családpolitika mellett – így vagyunk közös platformon. Trump a 2019-es fehér házi meghívással, az Amerikai Konzervatív Unió pedig a budapesti CPAC-kel, majd a dallasi felkéréssel nyújtott kezet Orbán Viktornak. Ezt a kormányfő barátságot, szövetséget és összefogást ajánlva fogadta el, nem rejtve véka alá, reményei szerint a republikánusok idén és 2024-ben is győzelmet aratnak a Demokrata Párt felett. Ez jelentősen csökkentené a Washingtonból elrendelt globális nyomást. A „woke” ideológiával, a migrációs és a genderőrülettel – valamint a fősodratú média mindennek megágyazó támogatásával – szembeszálló nemzeti-konzervatív jobboldalnak az európai áttörésre is olyan szüksége van, mint a falat kenyérre. A 2024-es EP-választások előtt az olasz és a spanyol megméretéshez fűz nagy reményeket.
