A diplomata úgy küld el a pokolba, hogy már alig várd az odavezető utat. Kétszer is meggondolja, hogy végül ne mondjon semmit – aforizmagyűjtemény is kitelik a mulatságos mondásokból, amelyeket a nemzetközi kapcsolatok szürke eminenciásai ihlettek. A hazánkba készülő új amerikai nagykövetet, David Pressmant viszont inkább a vakmerőség, semmint a visszafogottság jellemezte, amikor már hónapokkal az érkezése előtt lefitymálta a magyarországi belviszonyokat, az itteni demokráciát. Már az áprilisi választások után, annak tudatában tehát, hogy 2010 óta a választók – ezúttal egy hárommilliós politikai közösség – negyedszer szavaztak bizalmat az Orbán-kormánynak, mégpedig kétharmados parlamenti többséget biztosítva számára.
A kérdés ezek után az, miért is jön valójában Pressman, aki – életrajzából ítélve – tapasztalt jogászként és diplomataként jóval testhezállóbb feladatot kapott a Szabadság téren, mint hollywoodi forgatókönyvíró vagy ékszerész elődei. Vajon a közös dolgainkat előmozdítani? Vagy a magyar ellenzék szekerét tolni? A nagykövet esélyt kap rá, hogy tevékenységével válaszolja meg, kinek is a washingtoni emberét tisztelhetjük a személyében. Mindenesetre Niedermüller Péter DK-s polgármester már úgy várja őt Erzsébetvárosba, mintha egyenesen Mark Palmer, az amerikaiak annak idején az SZDSZ-hez (oppardon, Magyarországra) akkreditált nagykövetének reinkarnációjára számítana. Az eddig elhangzottak alapján nagy nézeteltérés nem lesz köztük a találkozón – már ha a követségi jármű elnavigál egyáltalán az autógyűlölő dzsumbujjá alakuló belpesti városrészbe.
A magyar–amerikai kapcsolatok művelése nem olyan, mint a csapdlecsacsi a gyerekszobában – egyik oldalról nézve sem játékszer, legyen szó egy közepes méretű, de a lábát a huszonegyedik század viharaiban egyre jobban megvető közép-európai országról vagy a világ vezető hatalmáról. Az amerikaiak az egyik legnagyobb befektetők nálunk, a védelmi együttműködésünkről tőlük is csak jót hallottunk, a két nép kapcsolatát pedig érzékelteti, hogy mintegy egymillióan vallják magukat magyar gyökerűnek az Egyesült Államokban, míg az innen a tengerentúlra utazók tízezrei élvezik a turisták és családlátogatók vízummentességét. Kár lenne mindezeket kockára tenni a politikai széljárás szeszélyei miatt. Legyünk őszinték: a magyar vezetés – mint már értésre adta – mást is el tudna képzelni a Fehér Ház lakójaként, mint Joe Bident, akinek David Pressman a személyes megbízottja is lesz egyben.
Feltehetően az amerikai diplomatának is van olyan gazdag a fantáziája, hogy alternatív figurákat állítson a magyar sakktáblára. Ám ez nem tartozik a feladatai közé, nem az itteni belpolitika átírására szól a megbízólevele. Hanem a kapcsolatok építésére az aktuális kormánnyal, mégpedig a meglévő nézeteltérések – ukrajnai fegyverszállítások, oroszellenes szankciók, globális minimumadó stb. – dacára. NATO-szövetségesek is vagyunk, senkinek nem érdeke a feszültség gerjesztése a háborús körülmények között.
„Csodálatos nyelv, csodálatos ország” — írja hazánkról egyik bejegyzésében Pressman. Köszönjük, de nélküle is tudjuk ezt, a diplomáciai bók pedig a korábbi szavai után némiképp megkésettnek és kevéssé őszintének tűnik. Amerikából jött, mestersége címere a diplomatatáska, mutassa meg, hogy meg tud-e békélni a valósággal, amely nem washingtoni tárgyalókban, hanem magyar szavazófülkékben született. Egyik első útja alighanem a Sándor-palotába vezet. De a ceremónia után a protokollos előzékenyen mutatja majd a kijáratot: az épület már több mint százötven éve nem helytartói lak.
Borítókép: David Pressman (Forrás: Europress/AFP)
További A Helyzet híreink
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Nyugdíjsarc a Tiszától
Az úgynevezett független közvélemény-kutatók szerint csak úgy hasít a Tisza Párt.

Vajon meddig tart ki a közel-keleti béke?
A két év után most talán végre lezáruló gázai háború próbára tette mindazt, amit a világról korábban gondoltunk.

Jól elszigetelték Orbánt
Mikor fordult olyan elő utoljára, hogy Magyarország a világ vezető nagyhatalmaival olyan kiváló kapcsolatban legyen, mint most?

A nép szava dönt
Az Európai Bizottság és a mögötte álló balliberális elit az elmúlt években egyre nyíltabban tolja az Európai Uniót egy veszélyes, háborús ösvényre.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezA szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhez
Meghökkentő történelem: ezerhatszáz oldalon kínálja a világháború új olvasatát A titkos elit
Mi az 1914-18-as világégés hazánkra mért csapásainak tükrében is olvasunk a történtekről. Recenziónk.

Vajon meddig tart ki a közel-keleti béke?
A két év után most talán végre lezáruló gázai háború próbára tette mindazt, amit a világról korábban gondoltunk.

Csokrot a jogsértőknek!
Az EP döntése most biankó csekkel ér fel Magyarnak és másoknak is köztörvényes bűncselekmények elkövetésére.

Volt egy Káncz, de „lesz folytatás”
A FÖLD ÁRNYAS OLDALA – Idegen államnak semmiképp nem dolgozunk, de lehetőleg külföldi szervezetnek sem.
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Nyugdíjsarc a Tiszától
Az úgynevezett független közvélemény-kutatók szerint csak úgy hasít a Tisza Párt.

Vajon meddig tart ki a közel-keleti béke?
A két év után most talán végre lezáruló gázai háború próbára tette mindazt, amit a világról korábban gondoltunk.

Jól elszigetelték Orbánt
Mikor fordult olyan elő utoljára, hogy Magyarország a világ vezető nagyhatalmaival olyan kiváló kapcsolatban legyen, mint most?

A nép szava dönt
Az Európai Bizottság és a mögötte álló balliberális elit az elmúlt években egyre nyíltabban tolja az Európai Uniót egy veszélyes, háborús ösvényre.