Miközben a nagyvilág órákra elborzadt, miféle következményei lesznek a lengyelországi rakétázásnak, csak kevesen gondoltak a mostani háború legfontosabb következményeire.
Például arra, hogy minden újabb perccel, órával és nappal tovább csökkennek Ukrajna esélyei a normális életre. Mert ha egyszer, két hét vagy két év múlva végre leülnek tárgyalni a nagyhatalmak és valamiféle békét kötnek, Ukrajna vesszőfutása csak folytatódik.
Belegondoltunk, micsoda pusztítás zajlik abban az országban? Hogy mennyi pénz szükséges a sokéves, talán évtizedes újjáépítésre? És milyen jövőt, iskoláztatást, munkáltatást, családi viszonyokat, közösségi életet kínálhat egy lebombázott, szétlőtt, poraiba hulló ország a saját polgárainak?
Hogyan tudják majd megállítani a kivándorlást, mi lesz az ország kisebbségeivel, sikerül-e elérni, hogy a széles körben kiosztogatott fegyverek biztonságos helyre kerüljenek?
Irakban láttuk, hogyan megy ez. Ott már a háborúban világosan látszott, hogy ki építi majd újjá az országot, sokszor azt sem tudtuk, Dick Cheney amerikai alelnök a hazáját vagy a Halliburton energiavállalatot képviseli-e.
Az orosz–ukrán háborút alkalmasint könnyebb befejezni, mint megjósolni, milyen globális változásokat indít el a világban. Megegyezni voltaképpen roppant egyszerű.
Amikor mindkét oldalon elfogynak az indokok, amikor az új hadiipari fejlesztéseket már nem éri meg tesztelni, amikor eldől, hogy ki mit birtokol, hol rendezkedhet be, és világossá válik, hogy a nagyhatalmi érdekszférák földrajzi és lélektani határai hol húzódnak, gyorsan véget ér a háború.
Csakhogy semmit sem tudunk a jövőről. Nem tudjuk, hogy a következő amerikai elnökválasztáson ki győz, és milyen külpolitikai irányvonalak mentén halad majd.
Nem világos Oroszország és Kína kapcsolatrendszerének alakulása, hogy mi lesz a sorsa az orosz földgáznak és kőolajnak, s hogy mi, európaiak miként pótoljuk a szükséges mennyiséget.
Mint ahogyan arról sincs jelenleg tudomásunk, hogy hazánknak miféle útja lehet az új világrendben. Mindenesetre a globális ütközéskor valamit válaszolnunk kell, hogy az újabb koccanásig továbbra is a politikai biliárdasztalon maradhassunk.
