Tisztelt olvasó, mondom rögtön az elején: ez nem az a gyors. Ugyanis nem a lengyel–magyar barátságról lesz ma szó. Hanem arról a járatról, amelyen e sorok írásakor Karácsony Gergely utazik. A budapesti főpolgármester, aki Kijevből vonatozik Varsóba, és még véletlenül sem jutott az eszébe, hogy meglátogassa Kárpátalját és sokat szenvedett honfitársainkat.
Eszembe jut, hogy milyen sok kárpátaljai barátom maradt a háborús országban. Akik nem panaszkodnak, nem siránkoznak, hanem végzik a dolgukat, összeszorított szájjal, keményen, ahogyan más rossz időkből rájuk maradt, mit és hogyan kell tenni. Más kárpátaljai ismerőseim Magyarországon élnek, mert jelen helyzet szerint nem tanácsos nekik Ukrajnában tartózkodni. Aki ezekre a körülményekre azt mondja, hogy normálisak, valószínűleg annyira tájékozatlan, hogy a Nagykörúton kocsival hajtana fel a kerékpársávra.
Karácsony tehát Kijevben járt, parolázott Klicskóval és a baráti polgármesterekkel, de a diplomácia nyelvén, valamint az összes érzékszervünkkel felfogható jelzésrendszerekkel egy vak hangot nem üzent Ungvárra, Beregszászra és oda, ahol magyarok élnek.
Az volna a feladata, hogy példát mutasson? Igen, hiszen ő Budapest főpolgármestere, megválasztott közszolga, akinek honfitársai élnek Ukrajnában, s akinek a Budapestje jelenleg is Beregszász testvérvárosa. Igaz, Karácsony Gergely annyira inkompetens, kívülálló figurája a magyar közéletnek, szó szerint annyira senki a saját területén és közös ügyeinkben, hogy kárpátaljai barátokra méltánytalanság volna vele kapcsolatban gondolni. Karácsony Gergelyről úgy általában nem magyarok, pláne nem Ukrajnában élő magyarok jutnak eszünkbe. És mégis: ahelyett, hogy zárójelbe tenné aggodalmainkat, és legalábbis a részükről állandóan elsírt bánat miatt, amely szerint ők is magyarok, nemcsak mi, valamit kompenzálhatna a hazaárulások sorozatából – nem, nem, ő most inkább a varsói gyorsra ül. Megy valahonnan, ahol hazát és hivatást árult, valahová, ahol egy szűk körtől eltekintve nem a magafajtákat fogadják túlomló szeretettel. Majd végül hazatér Budapestre, ahol megválasztották ugyan, de hogy érdemben mit tett ezért a városért, felettébb jogos kérdés.
Robog a varsói gyors, távolodnak az oszlopok, futnak a házacskák, tájak váltják egymást. A magyarok? Ők nem fontosak. Ők nincsenek. Vagy talán mégis vannak, léteznek, de róluk most szó ne essék, nem szabad megzavarni a nagyszerű pillanatot, amikor a bokszoló Klicsko kezébe csap a kiütött Karácsony. Valamikor Kádár János, utóbb pedig Grósz Károly is így csapott a román főtitkár kezébe.
Ilyenek a baloldaliak: mindig a népre hivatkoznak, de pont a népből soha senki sincs ott, amikor találkoznak. Ezúttal a saját honfitársait, az üldözött, megtiport magyarokat dobta ki a közös kijevi emlékezetből a főpolgármester. Pontosan úgy, ahogyan elődei, a diktatúra működtetői tették hosszú időn át.
Magyar politika nem létezik kárpátaljai magyarok nélkül Ukrajnában. A kétoldalú kapcsolatokban a maradék magyar közösség sorsa számunkra a legfontosabb kérdés. Ez nem vitatéma, hanem alapvetés. Aki ezzel nincs tisztában, és üres mosolydélutánra mások szolgálatába szegődik, alkalmatlan a feladatára, képtelen a szolgálatra, azonkívül magyar emberként is megbukott a vizsgán. Mi azonban azt üzenjük kárpátaljai testvéreinknek, hogy akkor is megyünk, akkor is veletek leszünk, ha a Párbeszéd eltűnik, és már csak a párbeszéd marad. Veletek, értetek, együtt, egymásért.
További A Helyzet híreink
Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester a visegrádi négyek főpolgármestereivel vonaton utazott Kijevbe Vitalij Klicsko meghívására (Fotó: Facebook)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhezBajnai mindenütt
Van egy ember, aki kirobbanthatatlan bármilyen baloldali szereposztásból.
Kölcsönös bizalom
Nem azt mondom, hogy a nagyvilág csendőr után kiált, de erős pólusok nélkül nincsen kölcsönhatás.
Brüsszeli demokrácia
Fő szabály-e még Európában a szabadság, és a korlátozás a kivétel? Vagy minden a feje tetejére állt az újbalos globalisták miatt ebben a kérdésben is?
Gyufa és benzin
Készülnünk kell ugyanis lehetséges forgatókönyvekre – nem véletlen, hogy hazánkban is rendkívüli ülést tartott vasárnap a Védelmi Tanács.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhezBrüsszel, a zsarnokság fővárosa
Fogadj be, Európa? Köszi, mégse!
Csanytelek az egész ország
Nevelőedző
A szerző további cikkei
Tovább az összes cikkhezNe maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en
Kiugrott az ablakon, majd szörnyethalt egy idős nő a belvárosban
Bugyi nélkül fotózták a Magyarok Világszépe királynőjét
Házasság első látásra: kiderült, mi van Bogi és Csabi között
„Ide hallgass, te Magyar Péter!” – Bayer Zsolt kemény üzenetet küldött Varga Judit exférjének
"Ki fog látszani a s*nám" - Kiakadtak a túl szexi ruha miatt az olimpikonok
"Üljön be a szerkesztőségbe lapot készíteni!" – vágta oda Hont András Magyar Péternek
Brutális bírságot kapott az RTL Klub
Meghalt Györfi János
Óriási sportélmény és show lesz a kanadai hokiválogatott budapesti meccse - videó
Káposztás kofta, sült szeretetgolyók fűszeres paradicsommártásban -receptvideó (hirdetés)
Csak a szokásos: Magyar Péter hazudik
Levillogta a rendőrt az éjszaka közepén az érdi édesapa és nagyon jó oka volt rá
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhezBajnai mindenütt
Van egy ember, aki kirobbanthatatlan bármilyen baloldali szereposztásból.
Kölcsönös bizalom
Nem azt mondom, hogy a nagyvilág csendőr után kiált, de erős pólusok nélkül nincsen kölcsönhatás.
Brüsszeli demokrácia
Fő szabály-e még Európában a szabadság, és a korlátozás a kivétel? Vagy minden a feje tetejére állt az újbalos globalisták miatt ebben a kérdésben is?
Gyufa és benzin
Készülnünk kell ugyanis lehetséges forgatókönyvekre – nem véletlen, hogy hazánkban is rendkívüli ülést tartott vasárnap a Védelmi Tanács.