Tisztelt olvasó, mondom rögtön az elején: ez nem az a gyors. Ugyanis nem a lengyel–magyar barátságról lesz ma szó. Hanem arról a járatról, amelyen e sorok írásakor Karácsony Gergely utazik. A budapesti főpolgármester, aki Kijevből vonatozik Varsóba, és még véletlenül sem jutott az eszébe, hogy meglátogassa Kárpátalját és sokat szenvedett honfitársainkat.
Eszembe jut, hogy milyen sok kárpátaljai barátom maradt a háborús országban. Akik nem panaszkodnak, nem siránkoznak, hanem végzik a dolgukat, összeszorított szájjal, keményen, ahogyan más rossz időkből rájuk maradt, mit és hogyan kell tenni. Más kárpátaljai ismerőseim Magyarországon élnek, mert jelen helyzet szerint nem tanácsos nekik Ukrajnában tartózkodni. Aki ezekre a körülményekre azt mondja, hogy normálisak, valószínűleg annyira tájékozatlan, hogy a Nagykörúton kocsival hajtana fel a kerékpársávra.
Karácsony tehát Kijevben járt, parolázott Klicskóval és a baráti polgármesterekkel, de a diplomácia nyelvén, valamint az összes érzékszervünkkel felfogható jelzésrendszerekkel egy vak hangot nem üzent Ungvárra, Beregszászra és oda, ahol magyarok élnek.
Az volna a feladata, hogy példát mutasson? Igen, hiszen ő Budapest főpolgármestere, megválasztott közszolga, akinek honfitársai élnek Ukrajnában, s akinek a Budapestje jelenleg is Beregszász testvérvárosa. Igaz, Karácsony Gergely annyira inkompetens, kívülálló figurája a magyar közéletnek, szó szerint annyira senki a saját területén és közös ügyeinkben, hogy kárpátaljai barátokra méltánytalanság volna vele kapcsolatban gondolni. Karácsony Gergelyről úgy általában nem magyarok, pláne nem Ukrajnában élő magyarok jutnak eszünkbe. És mégis: ahelyett, hogy zárójelbe tenné aggodalmainkat, és legalábbis a részükről állandóan elsírt bánat miatt, amely szerint ők is magyarok, nemcsak mi, valamit kompenzálhatna a hazaárulások sorozatából – nem, nem, ő most inkább a varsói gyorsra ül. Megy valahonnan, ahol hazát és hivatást árult, valahová, ahol egy szűk körtől eltekintve nem a magafajtákat fogadják túlomló szeretettel. Majd végül hazatér Budapestre, ahol megválasztották ugyan, de hogy érdemben mit tett ezért a városért, felettébb jogos kérdés.
Robog a varsói gyors, távolodnak az oszlopok, futnak a házacskák, tájak váltják egymást. A magyarok? Ők nem fontosak. Ők nincsenek. Vagy talán mégis vannak, léteznek, de róluk most szó ne essék, nem szabad megzavarni a nagyszerű pillanatot, amikor a bokszoló Klicsko kezébe csap a kiütött Karácsony. Valamikor Kádár János, utóbb pedig Grósz Károly is így csapott a román főtitkár kezébe.
Ilyenek a baloldaliak: mindig a népre hivatkoznak, de pont a népből soha senki sincs ott, amikor találkoznak. Ezúttal a saját honfitársait, az üldözött, megtiport magyarokat dobta ki a közös kijevi emlékezetből a főpolgármester. Pontosan úgy, ahogyan elődei, a diktatúra működtetői tették hosszú időn át.
Magyar politika nem létezik kárpátaljai magyarok nélkül Ukrajnában. A kétoldalú kapcsolatokban a maradék magyar közösség sorsa számunkra a legfontosabb kérdés. Ez nem vitatéma, hanem alapvetés. Aki ezzel nincs tisztában, és üres mosolydélutánra mások szolgálatába szegődik, alkalmatlan a feladatára, képtelen a szolgálatra, azonkívül magyar emberként is megbukott a vizsgán. Mi azonban azt üzenjük kárpátaljai testvéreinknek, hogy akkor is megyünk, akkor is veletek leszünk, ha a Párbeszéd eltűnik, és már csak a párbeszéd marad. Veletek, értetek, együtt, egymásért.
További A Helyzet híreink
Borítókép: Karácsony Gergely főpolgármester a visegrádi négyek főpolgármestereivel vonaton utazott Kijevbe Vitalij Klicsko meghívására (Fotó: Facebook)
A téma legfrissebb hírei
Tovább az összes cikkhez
Pszichó a telefonban
Már megint egy nővel üvöltözött Magyar Péter. Az igazi, nagybetűs férfi.

Utolsó kérés a pápától
Ferenc pápa a feltámadt Krisztus közbenjárását kérte, hogy húsvéti adományként békét teremtsen Ukrajnában.

A kiürült szék
Ne feledjük, Ferenc pápa Jézus nélkül csak egy argentin bácsi, vele együtt pedig a remény hírnöke!

Örök evangélium
Ma is a lelkekért megy a harc. A hitünkért. Elvenni, átformálni, kiölni belőlünk… A hit megtiprása a hitetlenek alapvetése volt mindig. Jézus akkor is, most is az útjukban volt.
Véleményváró
Tovább az összes cikkhez
Immunreakció a gyűlöletexport ellen

Ferenc, Európa pápája

A vesztes Jézus megdicsőült

Drukkoljunk-e Friedrich Merznek?
Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!
- Iratkozzon fel hírlevelünkre
- Csatlakozzon hozzánk Facebookon és Twitteren
- Kövesse csatornáinkat Instagrammon, Videán, YouTube-on és RSS-en

Menczer Tamás: Magyar Péter megint megfenyegetett egy hölgyet

Itt az orosz bejelentés a harmadik világháborúról

„Egy mentőt kérek” - néma csend lett a TV2 stúdiójában, segítségért kiáltottak

Az oroszok döntöttek: Magyarország, Szlovákia és Dél-Korea lekerült a rettegett listáról

Rákaptak a hármas randira, új élvezetre lelt az imádott álompár

Rémálom egy újbudai óvodában

Hogyan halt meg a valóságban Hunyadi János?

Varga Balázs kikerült a vb-re készülő hokiválogatott keretéből

Arda Güler gólja után Ancelotti üzent a játékosának: Ilyeneket nem csinálhat

Alföldi Róbert csúnyán beleszállt Orbánékba

Keane a Fradi kispadjára szoruló Varga Barnabás sorsáról beszélt

Autópályán gyalogolt egy erőszakos, rendőröket is megtámadó férfi
Címoldalról ajánljuk
Tovább az összes cikkhez
Pszichó a telefonban
Már megint egy nővel üvöltözött Magyar Péter. Az igazi, nagybetűs férfi.

Utolsó kérés a pápától
Ferenc pápa a feltámadt Krisztus közbenjárását kérte, hogy húsvéti adományként békét teremtsen Ukrajnában.

A kiürült szék
Ne feledjük, Ferenc pápa Jézus nélkül csak egy argentin bácsi, vele együtt pedig a remény hírnöke!

Örök evangélium
Ma is a lelkekért megy a harc. A hitünkért. Elvenni, átformálni, kiölni belőlünk… A hit megtiprása a hitetlenek alapvetése volt mindig. Jézus akkor is, most is az útjukban volt.