Hát ez nem éppen így lesz. Ebben az országban ugyanis rend van. A törvénynek, normalitásnak, emberi minimumnak közösen szerzünk érvényt. Akinek nem tetszik, még hazafuthat, ha pedig itt született, akkor csatlakozhat nyugati elvtársaihoz. Menjen oda, ahol szabadabb számukra a légkör, és talán nem állítják őket bíróság elé azért, mert hátulról támadnak. Magyarországon másképp élünk. Az efféle brutalitás nem ijeszt meg bennünket, de világosan eligazít arra nézve, hogy pontosan milyen elintézési módja van annak, amikor valakik orvul ránk rontanak.
Mi, Kelet-Közép-Európában nem tűrjük el a nemzetközi barbarizmust. Ismerjük jól, pont elég volt belőle. Pontosan tudjuk azt is, mit kell tenni ellene: szemből fogadni a csapást, aztán érvényesíteni a fölényünket.
Felhívom a figyelmét továbbá Ungváry Krisztián történésznek és az összes fanyalgónak – akik időről időre telesírják a közvéleményt, hogy így a kitörés, úgy a nácizmus –, hogy valójában most is a nemzetközi és hazai baloldal támadt a védtelenre. Nem a nemzeti radikálisok, nem a magyar gyerekek. Erről is illene majd pár szót szólni, ha már hátulról írogatnak hazug cikkeket a múltról, de még véletlenül sem kérnek elnézést azért, amit a jelenben ők is jócskán előidéztek.
