Valamikor, a zsiványbecsület klasszikus idejében néhány szabályt soha nem hágtak át az érintettek. Faluhelyen sokszor csak lábba szúrtak a bálban, felsőtestre soha, a halálos balesettől így védték áldozatukat és magukat is. A budapesti Csikágóban, ahol százhúsz éve sem éppen úriemberek tűztek össze, mindig alapnak számított, hogy elölről támadjanak, hogy az illető meg tudja védeni magát. Még az albánok becsületkódexében is szerepel egy olyan kitétel, hogy malomzúgás mellett nem szabad vérbosszút végrehajtani, hiszen nem hallani az érkező hangját, ezért felkészületlen az áldozat. Mindig elölről, mindig ugyanannyian – valahol itt kezdődik az, amit bunyóban, összetűzésben, de nyilván az élet valamennyi kérdésében szem előtt tart, aki nem becstelen gazember.

Minden elismerésem azoknak a magyar embereknek, akik ezt a németországi és hazai hulladéktelepet nem takarították ki órákon belül ebből az országból. Azért tartom elismerésre méltónak, merthogy a cél eredetileg éppen ez lett volna. Hogy az „antifasiszták” ellen fellépjenek a „fasiszták”, aztán a nagy világlapokban újra elsírhassák, micsoda állapotok uralkodnak nálunk. Így azonban folyik a rendőrségi eljárás, örömmel konstatáljuk, hogy az elkövetők egy része máris kézre került. Reméljük, méltó büntetést szenvednek el majd azért, amit védtelen áldozatukkal tettek.

Figyelemre méltó az eset azért is, mert a nyugat-európai exportterrorizmus ezennel megérkezett hazánkba. Persze nem az iszlamista, hanem a baloldali változat. A szóban forgó ifjú forradalmárok nyilván megszokták, hogy a német rendőrség otthon szépen eltűri, hogy ők viperákkal marxizálják a másként gondolkodókat. Azt remélik, hogy Magyarországon is eljátszhatják ezt a dedós egyszeregyet, hogy végre elhisszük róluk, hogy ők valakik, hogy a hülye kendőik mögött valódi ellenfelet sejtünk majd.