Három évtizede szabadok és függetlenek vagyunk. Nem kellett ehhez a reményből fegyvert kovácsolnunk, kardot rántanunk, lövészárokba feküdnünk: szinte az ölünkbe hullott mindaz, amiért Petőfi életét adta. És most mégis dideregve húzza össze a testünket a balsejtelem, hogy egyetlen pillanat alatt elveszíthetünk mindent, amiért oly sok magyar vére folyt ezer éven át. Nem csak a szabadságunkat, de az életünket is. Néha gyáván, de mindenképpen igazságtalanul azt gondoljuk, talán könnyebb volt tatárral, törökkel szembenézni a harcmezőkön, mert legalább tudtuk, ki az ellenség, és mit akar. Ma abban sem lehetünk biztosak, kikkel állunk szemben, kik akarják a szabadságunkat elvenni. Barát-e, akit vendégszeretően beengedünk házunkba, s ő egyből meg akarja szabni, milyen színűek legyenek a falak, mit ehetünk és kitől vehetjük a fűtőanyagot? Tudjuk, akik küldték, feladattal küldték, ám ő nem a népét képviseli, csupán a kormányát, s annak a népnek a jó része nem ellenséges velünk, még akkor sem, ha döbbent csend fogadja a magyar szót a filmparádéjuk cirkuszában. Ellenség-e az a nép, amelyiknek a kormánya naponta gyaláz bennünket, miközben testvéreink élnek ott és harcolnak a háborújukban, s százezrével jönnek az onnan menekülők, akik viszont hálás szívvel emlékeznek meg a magyarok segítségéről?
Nehéz eligazodni ebben a világban, de talán itt figyel most is az az angyal, és világosságot ad, hogy tisztán lássuk, mi a teendőnk, erőt pedig ahhoz, hogy kitartsunk és állva maradjunk ebben a zűrzavaros világban, ahol jobbról is és balról is forgószelek próbálják kikezdeni és semmivé tenni a Petőfik örökségét.
Béke, szabadság és egyetértés! Irgalmatlanul nehéz helyzetben kell most megtartani az országot, a békénket, a szabadságunkat.
S ha valaki azt mondja, nincs egyetértés ezekben a dolgokban, hazudik. Azok, akik a szabad választásokon elnyert mandátumaikkal óbégatnak a parlamentben vagy jajveszékelnek és fenyegeztőznek az utcákon a „diktatúra” és az elnyomás miatt, szóra sem érdemesek. Ők csak a hópénzt várják, a megszolgált zsoldot, vagy jobb esetben semmit sem értenek ebből a világból. Nekünk, a többségnek velük kevés dolgunk van, még akkor is, ha Magyarország szabadságával az ő szabadságukat is védjük, mert értük is felelősek vagyunk, bár sokszor angyali türelem kell elviselni őket. Persze ők elmehetnek, bármikor hazát cserélhetnek, de mi, a többség mindig itt maradunk. Mert „a nagy világon e kívül” nincsen számunkra hely.
Borítókép: illusztráció. Felvonták a nemzeti lobogót az 1848–49-es szabadságharc és forradalom kitörésének 175. évfordulóján az Országház előtti Kossuth téren 2023. március 15-én (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
