A magyar egyetemek kizárásának fő ürügye az volt, hogy a felsőoktatási modellváltással sérült az intézmények autonómiája (legalábbis a brüsszeli pártbizottság szerint), és juj, politikusok is ülhetnek az egyetemi alapítványok kuratóriumaiban. Hogy Nyugat-Európában számos egyetem vezetőségében ücsöröghetnek politikusok, arra Von der Leyenék csak a vállukat vonogatják: „Na és?” Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kisökörnek. Aljaskodásuk egyik legékesebb bizonyítéka: úgy döntöttek egyetemeink rovására, hogy előtte meg sem kérdezték őket, tényleg el vannak-e nyomva, mint a pumpa vagy mégsem. Csupán a határozatuk kihirdetése után másfél hónappal keresték meg először a rektorokat. Ennyit Von der Leyen sóhivatalának jóhiszeműségéről, tisztességéről.
A rektorok leveléből kiviláglik: az egyetemek autonómiája köszöni szépen, jól van, a kifogásolt kuratóriumoknak nincs, nem lehet beleszólásuk az intézmények oktatási, kutatási ügyeibe, tudniillik azokról a szenátus dönt, ahogyan a rektorok megválasztásáról is. Nem mellesleg: a modellváltást a vezető testületek kétharmados többséggel támogatták, és az átalakítás sikerét bizonyítja, hogy az új modellben versenyképesebbek lettek, a nemzetközi rangsorokban jelentőset léptek előre, a nemzetközi hallgatók létszáma tíz év alatt 65 százalékkal, a kutatóké pedig 15 százalékkal nőtt. És még egy adat az egyetemek „sanyarú” helyzetéről: az állami támogatásuk átlagosan két és félszeresére emelkedett. Így fojtogatja őket a gonosz Orbán!





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!