Ma már ez nem fordulhat elő. A mexikói vb-n, Kanada ellen szerzett Détári-gól óta eltelt harminchét évben is voltak tehetségeink, de őket nem a rendszer gáncsolta el. Gera Zoltán 2010-ben Európa-liga-döntőt játszhatott az angol Fulhammel, Gulácsi Péter és Willi Orbán 2020-ban BL-elődöntőben szerepelt a Lipcsével.
Már nem csak tátott szájjal, a tévé előtt követjük a rangos klubsorozatot, a Bajnokok Ligáját. A magyar válogatott határozott lépésekkel halad előre.
Marco Rossi együttese – Détári pályafutása óta először – 2016-ban és 2021-ben sorozatban két Európa-bajnokságon vett részt. Az akadémisták mellett a mai csapatban is van egy „aszfaltútépítő”, a székesfehérvári miniklubból, a Főnix Goldból indulva a Bundesliga egyik élcsapatáig eljutó huszonkét éves játékost Szoboszlai Dominiknak hívják. Nem mellékesen ő a magyar válogatott csapatkapitánya.
Détári gólja, visszavonulása óta először végre nem önsorsrontó, bárgyú álmodozás, üres fecsegés reménykedni a következő vb-szereplésről. A kispesti hős, az „egykori aszfaltútépítő” lenne a legboldogabb, ha már nem ő lenne az utolsó magyar vb-gólszerző.
Miként a pályafutása nagy lehetőségének az elmulasztásáról, arról sem a hatvanéves bohém tehet, hogy még mindig Irapuátóig kell visszalapoznunk az időben legutolsó vb-emlékünkig. Sok más ártatlan, amatőr, esendő cselekedetéért viszont igen, de az ünnepeltre haragudni nem szabad. Meg kell köszönni az élményt, amit a pályán nyújtott tízezreknek, és együtt reménykedni vele egy következő, sikeres aszfaltútépítő eljövetelében.
Borítókép: Détári Lajos (Fotó: Nemzeti Sport/Tumbász Hédi)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!