– És olykor egy-egy ember jelenléte. Harmincöt évesen, több világversennyel, köztük egy olimpiával a háta mögött még mindig bizsergető érzés készülni egy Eb-re?
– Ahogy közeledik a rajt, úgy éled fel bennünk a versenydrukk. Már csak azért is, mert mindenki jobban szeret tétmeccset játszani nézők előtt, mint edzeni. Mikler Roland távollétében, csapatkapitányként kötelességem terelgetni a fiatalokat. A tapasztaltabb játékosok, Bánhidi Bence, Bodó Richárd, Ancsin Gábor és én azért vagyunk itt, mert élvezzük a bizalmat, és mi is be akarjuk bizonyítani, hogy itt van a helyünk.
– A válogatottnak is ott a helye a tavaszi olimpiai selejtezőn. Ennek tudatában felszabadultan játszik az Európa-bajnokságon?
– Nem érzem, hogy csak azért, mert már kiharcoltuk a helyünket az olimpiai selejtezőn, lazábban és görcs nélkül játszanék majd Németországban. Nyilván tudat alatt ott motoszkálhat bennem, bennünk, de igyekszünk ezzel nem foglalkozni. Minden mérkőzést komolyan veszek a válogatottban. Egyebek mellett azért is, mert tudom, hogy akár az adott meccs az utolsó, ami a címeres mezben megadatott nekem.
Egy-egy vereség után többször is eszembe jutott, hogy nem csak azért vagyok szomorú, mert kikaptunk. Azért is, mert talán az volt az utolsó mérkőzésem a válogatottban. Nekem tényleg szívügyem a válogatott. Azért vagyok itt 35 évesen, és azért keltem útra a fiatalokkal tavaly Litvániába, az Eb-selejtezőre, és nem a családommal töltöttem az időmet, mert én mindig jövök, ha hívnak. Büszkeséggel tölt el, hogy a címeres mezben játszhatok.
Izland már unalmas
– Az utolsó csoportellenfelünkkel, Izlanddal viszont nem tudunk nem foglalkozni. Szinte nincs is olyan világverseny az utóbbi időben, amelyen ne kerülnénk össze velük. Ez előny lehet?
– A szívem szerint idén mással játszottam volna. Izland nagyon jó csapat, bár az első kalapból kisorsolt lehetséges ellenfelek közül ezt mindegyikről el lehet mondani. Az izlandi válogatott magdeburgi klasszisa, a Bajnokok Ligája Final Four MVP-je, Gísli Kristjansson felépült, ennek a jelentőségét nem kell részleteznem. Az izlandiak rengeteget futnak, erőltetik az egy az egy elleni játékot. Nem lesz egyszerű ellenük. Esetleg a közelmúlt sikere, és az jelenthet kapaszkodót, hogy talán az izlandiak sem örülnek, hogy megint velünk kell játszaniuk, mert legutóbb borsot törtünk az orruk alá. Persze ők is elszomorítottak minket a 2022-es hazai Eb-n… Meglátjuk, mi lesz. Izland előtt Montenegró és Szerbia vár ránk. Ha a harmadik csoportmeccsünk lenne a Montenegró elleni, akkor talán nem mondanék ilyet, de így, hogy velük kezdünk, igen éles küzdelem lesz a pénteki.
– Reálisnak tartja a célt, képes a csapat továbbjutni a csoportból, teljesíthető az első tíz közé jutás?
– Én ezzel nem foglalkozom. Az a feladatunk, hogy minden mérkőzésen a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk, és majd meglátjuk, hogy mindez mire lesz elég.
