Lékai Máté a szíve szerint váltott volna, de nem rajta múlt

Mikler Roland távollétében a rangidős Lékai Máté vezeti csapatkapitányként a héten kezdődő Európa-bajnokságon a magyar férfi-kézilabdaválogatottat. A Veszprémmel háromszoros BL-döntős, tavaly nyár óta a Ferencvárost erősítő irányító igyekszik belegyömöszölni a tudatalattijába, hogy a válogatott már tavaly kiharcolta a szereplést az olimpiai selejtezőtornán. Lékai elárulta, nem örült annak, hogy Izlanddal került egy csoportba a csapat, és párhuzamot vont a tavalyelőtti és az idei Eb között. A tapasztalt játékmester arról is beszélt, hogy a remélt párizsi olimpiai szereplés szép lezárása lenne a válogatott-pályafutásának.

Fotó: Ladóczki Balázs

– Lassan két éve történt, de mégiscsak akkor rendeztek legutóbb Európa-bajnokságot. Okultak a sikertelen hazai Eb tapasztalataiból?

– Hát, persze, levontuk a következtetést, mindig lehet jobban játszani. Közhely, de igaz, a nemzetközi élmezőnyben szinte elmosódtak a különbségek. A tavalyelőtti, részben hazai rendezésű Eb-n sokan nem gondolták, hogy Hollandia komoly játékerőt képvisel, aztán a saját bőrünkön megtapasztaltuk, hogy már ők is odaértek az élmezőnybe. A hollandokon kívül Portugália és Izland szerepelt még a csoportunkban, ahonnan végül nem jutottunk tovább. Idén Portugáliát behelyettesíthetjük Szerbiával, Hollandiát pedig Montenegróval. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy a mostani Eb-n is borzasztó nehéz csoportba kerültünk. 

Lékai Máté (balra) példát mutat a fiataloknak    Fotó: Ladóczki Balázs

– A tavalyelőtti korai búcsú óta volt sikerélménye a válogatottnak, tavaly a svédországi vb-n az olimpiai selejtezőt érő 8. hellyel vigasztalódott.

– Igen, ez nagyon kellett. Nem lebecsülve a mezőnyt, a világbajnokságon általában könnyebb kiemelkedő eredményt elérni, mint az Eb-n. A mi kontinensünkön van igazi konkurenciaharc; az Európa-bajnokságon tíz, talán tizenkét csapat kis túlzással bármikor legyőzheti a másikat. Csak egy példát említek: a horvátok 2020-ban döntősök voltak a svédországi Eb-n, legutóbb épp, hogy befértek az első nyolc közé. Egy-egy általában kiszámíthatatlan mérkőzés dönt a helyezésekről. 

– És olykor egy-egy ember jelenléte. Harmincöt évesen, több világversennyel, köztük egy olimpiával a háta mögött még mindig bizsergető érzés készülni egy Eb-re?

– Ahogy közeledik a rajt, úgy éled fel bennünk a versenydrukk. Már csak azért is, mert mindenki jobban szeret tétmeccset játszani nézők előtt, mint edzeni. Mikler Roland távollétében, csapatkapitányként kötelességem terelgetni a fiatalokat. A tapasztaltabb játékosok, Bánhidi Bence, Bodó Richárd, Ancsin Gábor és én azért vagyunk itt, mert élvezzük a bizalmat, és mi is be akarjuk bizonyítani, hogy itt van a helyünk.

– A válogatottnak is ott a helye a tavaszi olimpiai selejtezőn. Ennek tudatában felszabadultan játszik az Európa-bajnokságon?

– Nem érzem, hogy csak azért, mert már kiharcoltuk a helyünket az olimpiai selejtezőn, lazábban és görcs nélkül játszanék majd Németországban. Nyilván tudat alatt ott motoszkálhat bennem, bennünk, de igyekszünk ezzel nem foglalkozni. Minden mérkőzést komolyan veszek a válogatottban. Egyebek mellett azért is, mert tudom, hogy akár az adott meccs az utolsó, ami a címeres mezben megadatott nekem. 

Egy-egy vereség után többször is eszembe jutott, hogy nem csak azért vagyok szomorú, mert kikaptunk. Azért is, mert talán az volt az utolsó mérkőzésem a válogatottban. Nekem tényleg szívügyem a válogatott. Azért vagyok itt 35 évesen, és azért keltem útra a fiatalokkal tavaly Litvániába, az Eb-selejtezőre, és nem a családommal töltöttem az időmet, mert én mindig jövök, ha hívnak. Büszkeséggel tölt el, hogy a címeres mezben játszhatok. 

 

Izland már unalmas

– Az utolsó csoportellenfelünkkel, Izlanddal viszont nem tudunk nem foglalkozni. Szinte nincs is olyan világverseny az utóbbi időben, amelyen ne kerülnénk össze velük. Ez előny lehet?

– A szívem szerint idén mással játszottam volna. Izland nagyon jó csapat, bár az első kalapból kisorsolt lehetséges ellenfelek közül ezt mindegyikről el lehet mondani. Az izlandi válogatott magdeburgi klasszisa, a Bajnokok Ligája Final Four MVP-je, Gísli Kristjansson felépült, ennek a jelentőségét nem kell részleteznem. Az izlandiak rengeteget futnak, erőltetik az egy az egy elleni játékot. Nem lesz egyszerű ellenük. Esetleg a közelmúlt sikere, és az jelenthet kapaszkodót, hogy talán az izlandiak sem örülnek, hogy megint velünk kell játszaniuk, mert legutóbb borsot törtünk az orruk alá. Persze ők is elszomorítottak minket a 2022-es hazai Eb-n… Meglátjuk, mi lesz. Izland előtt Montenegró és Szerbia vár ránk. Ha a harmadik csoportmeccsünk lenne a Montenegró elleni, akkor talán nem mondanék ilyet, de így, hogy velük kezdünk, igen éles küzdelem lesz a pénteki.

– Reálisnak tartja a célt, képes a csapat továbbjutni a csoportból, teljesíthető az első tíz közé jutás?
– Én ezzel nem foglalkozom. Az a feladatunk, hogy minden mérkőzésen a lehető legjobb teljesítményt nyújtsuk, és majd meglátjuk, hogy mindez mire lesz elég.

– Az eszébe jut, hogy a már megszellőztetett válogatottbúcsúja, a remélt párizsi olimpiai szereplés előtt a mostani Eb lehet az utolsó világversenye?

– Párizs után is fogok még kézilabdázni, a búcsú időpontja még nem kristályosodott ki, de nyilvánvalóan az olimpián való részvétel szép, kerek lezárása lenne a válogatott pályafutásomnak. De ezt sem szeretném kijelenteni, mindenesetre a kézilabdát biztosan folytatom majd a nyár után. Még sok a bizonytalan tényező: egyelőre nem derült ki, hogy egyáltalán kijutunk-e a párizsi olimpiára, számít-e rám a szövetségi kapitány. Az biztos, hogy a 2028-as olimpián, 39 évesen már nem fogok játszani. Hanusz Egon és Fazekas Gergő a jövő, ha igénylik a segítségemet, rám bármikor, a mostani Eb-n is számíthatnak. 

Borítókép: Lékai Máté (Fotó: Ladóczki Balázs)

A kerettagok lazíthatnak az edzések után: