Robbanásközeli a helyzet Koszovóban. Vasárnap több mint negyven NATO-katona sérült meg, köztük tizenkilenc magyar, amikor zavargások törtek ki a szerb többségű településeken. Hogy hová fajulnak az események, most még nem látszik. A szerb hadsereg napok óta a legmagasabb harckészültségben van. De a Koszovót íróasztalon megrajzoló-kiszínező Samu bácsi is figyel, mint Szauron szeme: azt hiszem, reménykedik, hátha elszabadul a pokol, s akkor végre ismét megszórhatja Belgrádot, ahogyan 1999-ben. Tán úgy okoskodnak: ideje megnyitni a második frontot az oroszok ellen. S hol máshol nyíljon, ha nem épp az oroszbarát szerbeknél, a mindig robbanásra kész Balkánon?
A vasárnapi purparlénak előzményei vannak. Pontosabban: csak azok vannak. A közvetlen: Pristina tavaly elrendelte, hogy a szerb rendszámtáblákat koszovóiakra kell cserélni. Nyilvánvaló provokáció.
Válaszul a szerbek kivonultak a koszovói intézményekből. Áprilisban előre hozott választás volt, amelyet a szerbek bojkottáltak, így kemény 3,47 (!) százalékos részvétellel albán polgármestereket választottak. A nyugati fősodor szerint ez így érvényes, eredményes és legitim. Ennyit tehát a jogról és az igazságról. Nem csoda, hogy a szerbek a polgármesteri hivatalok elé vonultak, megakadályozandó az albán polgármesterek székfoglalását. Ekkor sérültek meg a magyar katonák.
