A tényleges eredményeket, fejlesztéseket ugyanis nem svejki figurák, hanem egy bizonyos Rapcsák András és Lázár János lapátolta össze hosszú évek kemény munkájával. Vagy azt hisszük, a 90-es évektől kiépített színes városi cégháló, a sok vállalkozási lehetőség, a remek infrastruktúra véletlenül került a városba? Talán a szél fújta oda az inkább kaliforniai, mint dél-alföldi léptékű elkerülő útrendszert? Véletlen volna, hogy Vásárhelyről villamossal járhatunk Szegedre? Teljesen felesleges folytatni: a mese véget ért, a valóság arcba rúgta az irodalmat.

És hogy a vásárhelyiekkel mi lesz? Tényleg azt hisszük, hogy az ő élethelyzetükből a polgármester bármit is felfog? Aki másfél órán belül még nem fejezett be beszédet? Aki a loboncos életű Kész Zoltánnal jár Amerikába, illetőleg már a szövetségeseivel sincs beszélő viszonyban?

Tisztelt vásárhelyi barátaim, ha legközelebb döntenetek kell, arról azért gondolkodjatok el, hogy ki játszik a sorsotokkal és ki tesz érdemben is valamit értetek. Mert aki valósággá próbálja formálni az operettfigurák élethelyzeteit, aligha méltó a közbizalomra.

Borítókép: Márki-Zay Péter (Fotó: Havran Zoltán)