És Karácsony Gergely ezt is megmagyarázza. Vagy legalábbis megpróbálja. Hétfői közleményéből csak úgy süt az anyaszomorítással ártatlanul megvádoltak dacossága, ahogyan a nép nevében kikéri magának a bántásokat. Kikéri magának, hogy a nyilvánosságra hozott titkosszolgálati jelentés firtatni meri, honnan termett az ő 99 Mozgalmának számláján csekélyke alamizsna, potom félmilliárd forintnyi zsozsó (zömében euró).
Bármit is állít a lakájmédia, még a propagandaminiszter irányítása alatt működő titkosszolgálat sem tett olyan állítást a jelentésében, ami szerint a Kilencvenkilenc Mozgalom Egyesület adományai külföldről származtak volna – lükteti önérzetesen.
Dehogy tett! Semmi magyarázkodni való nincs abban, hogy e félmilliárdocska főként euróban és fontban landolt a számlán. A belföldi magyar adományozók arról híresek, hogy euróban és fontban jótékonykodnak.
„Ezzel szemben a tény az – folytatja a hüppögést Karácsony –, hogy az egyesület a vonatkozó jogszabályoknak megfelelően zárt adománygyűjtő láda útján gyűjtött mikroadományokat. Ezeket az adományokat az egyesület ügyvezetője [Perjés Gábor] fizette be az egyesület bankszámlájára a jogszabályi követelményekkel összhangban. Ez onnan is tudható, hogy benne van a nyilvános beszámolóban. Nagy titkosszolgálati akciót igazán nem igényel.” Mikroadományokat, bizony. Sok pici, apró mikroadomány. Aki röhög, hátraültetem!
Ment Borka néni (bácsi) a piacra, s útközben bedobott pár eurót Gergelyék adománygyűjtő ládájába. S hogy honnan szerzett eurót? Tán útközben váltotta a „cséndzs mániban”. Meg akarta adni a mikroadományozás módját, vagy csuda tudja. Főpolgármester úr mindig olyan csibész kisunokásan mosolyog a tévében, hát nem szúrhatja ki a szemét vacak forinttal.
A kukacoskodók azt is fölhánytorgatják, honnan tudhatta Borka néne meg a sok pici mikroadományozó, hol a frászban vannak Karácsonyék pénzgyűjtő bödönjei. Tudniillik: nincs nyoma, hogy bárhol írták, hirdették volna ezek lelőhelyét. (Bár lehet, volt valami titkos applikáció párbeszédeseknek, amelyben – mint a Pokémonokat – adománygyűjtő ládákat lehetett keresni.) Számlaszámot sem adtak meg.
