Csaknem húsz éve hasonló zavargásokat élt már át Párizs környéke. Az állástalan vagy alkalmi munkákból, bűnözésből élő lakótelepi migráns fiatalok csalódottak. Mert hiába második-harmadik generációs bevándorlók, leállt „a társadalmi lift”, az ország nem nyújtja nekik, amit várnának tőle, csak a töredékük töredékéből lesz Mbappé vagy Benzema. A börtönök viszont tele vannak velük. Nemcsak „polgártársaikat”, de az országot is gyűlölik, amely befogadta a szüleiket, a nagyszüleiket, akik még zokszó nélkül álltak a szalag mellett a Renault-gyárban vagy mosták fel a folyosót a kórházban.
Eltelt azóta két évtized, és évi négyszázezer bevándorló érkezik az országba. Egy teljes éven át terrorhullám tombolt, majd papot szúrtak le és tanárt fejeztek le, zsidót dobtak ki az erkélyről antiszemita okból, székesegyháznál gyújtogattak, bölcsődéseket késeltek meg – mind-mind migránsok. Most egyetlen incidens kellett csak ahhoz – egy rendőr lelőtt egy algériai származású fiatalt –, hogy berobbanjon a gyúanyag, átterjedve Belgiumra és Svájcra.
Az 1789-es barikádok ma a csőcseléké.
Franciaország állatorvosi lóként szemlélteti, mit nem akarunk Magyarországon: tömeges bevándorlást, no-go zónákat, zavargásokat és a mindezek alatt megroppanó államot.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!