Gyurcsány és sötét lelkű talpnyalói minden felületen arról ordítoztak, hogyan tesznek majd mindenkit földönfutóvá, aki másképp gondolkodik, mint ők, kiket zárnak azonnal börtönbe, hogyan kobozzák el a lecsukottak vagyonát. Olyan is volt, aki kertelés nélkül bevallotta, hogy legszívesebben vasvillával dobálná föl az IFA-platóra a nemzeti kormányt támogatók hulláját. És még ők voltak megsértődve, amikor kimondtuk: a baloldal mindig ráront nemzetére, amikor csak teheti. Szóval ismerjük őket jól. Újdonság csak annyi a történetben, hogy immár be is vallják, mint az idézett fékezhetetlen agyvelejű Tompos.

Elgondolkodtató az is, mennyire hasonló kottából játszik a hazájában német ügynöknek tartott Tusk és Gyurcsány bandája. Felmerül a gyanú, hogy létezik egy forgatókönyv vagy képzési segédlet a globalista csicskapolitikusok és az őket kiszolgáló lakájmédia számára, ami azt szedi pontokba, hogyan kell egyszerre tönkretenni mindent, amit a nemzeti kormányok hosszú évek nehéz, fáradságos munkájával megteremtettek, és ugyanakkor megfélemlíteni a társadalmat, eszébe ne jusson ellenállni senkinek. Mondjuk utóbbit elszámították egy kicsit Lengyelországban, mert az alig megalakult kormány elleni több százezres tüntetés arra enged következtetni, lengyel testvéreinket nehéz ijesztgetni. Különösen ilyen kommunista módszerekkel, mint a közmédia beszántása vagy ellenzéki politikusok bebörtönzése. Aki látott már egyetlen filmet is Andrzej Wajda rendezőtől, az tudja, nem érdemes túlfeszíteni náluk a húrt a komcsi tempóval.

 A máskor oly hangos brüsszeli bürokratáktól, emberjogi harcosoktól, a jogállam és a demokrácia bősz védelmezőitől pedig azt kérnénk, mondjanak valamit a lengyel helyzetről, mert ez a kínos csend, ami felőlük érzékelhető, a magyar fülnek már igencsak keserves.

Borítókép: Tüntetők a varsói szejm épülete előtt 2024. január 11-én (Fotó: Ladóczki Balázs)