Történt, hogy Dobrev Klára fórumán felpattant egy ember, kiabált néhány kemény dolgot, például hogy Gyurcsányék tönkretették az összefogást, de ötven másodperc múlva a biztonságiak kivezették a teremből. Szóra sem érdemes eset, mondhatnánk. Hogy az illetőnek konkrétan igaza volt-e abban, amit Dobrevnek szegezett, azt most hagyjuk (na jó, pöttyentsük ide: persze hogy igaza volt), ennek ugyanis most zéró a jelentősége. Előadóként velem is előfordult már, hogy valaki felugrott egy széken, ordibált valamit. Ilyenkor az ember vagy megpróbálja meggyőzni az illetőt, vagy előzékenyen megvárja, amíg kivezetik a teremből, elvégre mások is ülnek ott, rájuk is legyünk tekintettel.
Csakhogy a Demokratikus Koalíció nem szokott megelégedni a sima rendszabályozással. Gréczy Zsolt ugyanis, aki éppen a mikrofont szorongatta, azt találta mondani, miután kivezették a kiabálót, hogy az állatkert nem ebben a kerületben van.
A nézőknek tetszett a gréczysta viccelődés, harsány nevetéssel jutalmazták kedvencüket.
Mindenfajta rosszallás nélkül állapítsuk meg tehát: ha valaki olyasmit mond Dobrev rendezvényén, ami nem tetszik az ott ülőknek, akkor jön Gréczy, és állathoz hasonlítja az illetőt. Merthogy az állatkertben állatok élnek, ugye, csúszómászók, madarak, emlősök, mindenféle jószág. Gréczy Zsoltnak a választópolgár – aki meglehet, nem udvariaskodott, de trágárságra, erőszakra nem ragadtatta magát – állat. Állat, nem ember.
Ha már az állatkertnél tartunk, hadd idézzek fel én is egy kis közjátékot. Évekkel ezelőtt történt, hogy egy cerkófmajom nem bírt sűrű vérével, és elhatározta, hogy vizualizálva szexuál.
Lefényképezte a saját izéjét (és nem, nem a kígyószerű rendes farkát a törzsén), hanem pont azt, amire gondolni tetszenek. Miután lezajlott a nagy művelet, sebtében meg is kapta a fotókat a szomszéd ketrecben valami takaros nőstény.
Ezzel önmagában még nem volna baj, tudjuk, hogy a cerkófmajmok olykor perverzek, de az illető parlamenti képviselőként dolgozott, szóval mégis baj volt az. Majd az állatkerti faliújságra került a történet, a látogatók halálra szörnyülködték magukat. Csakhogy a cerkófmajom pontosan tudta, mit kell tennie: egy időre eltűnt a sűrűben, és amikor néhány hónap múlva előbukkant, mindenki úgy tett a ketrecében, mintha nem is mutogatta volna a saját himbilimbijét. Azóta is képviselő, a pártja változatlanul nyomja előre, olykor pedig erkölcsi tanácsokat osztogat, illetőleg állatkertbe utal másokat. Ő, aki közvélekedés szerint az állatkert szégyene.
Azok közé tartozom, akik Gréczy Zsoltról annak idején azt gondolták, hogy örökre eltakarodik végre a közéletből. Nem takarodott el.
Parlamenti képviselő újra, nyíltan mutatkozik, szövegel, szidalmaz, oktat és basáskodik. Nem tudom, egyáltalán elérhető-e a minimális erkölcsi szint Gyurcsányék számára, de valamit mégis kellene kezdeniük kellene ezzel az emberrel. Például mondják meg neki a remek beszélgetés után – négyszemközt persze, ha már előttünk nem merik –, hogy figyelj, Zsolt, te inkább ne beszélj semmiről és senkiről, merthogy nincs jogod hozzá. Valamint ne küldj senkit az állatkertbe, merthogy a pártunk esélyeit rontod az ilyen szövegekkel.
Mindez persze csak a mesében fordulhat elő, a DK másképp működik. Ott pont az a jó, ha bunkó és gyűlölködő vagy.
Ezért nem szólnak Gréczynek, ezért engedik, hogy a választópolgárokat nyilvánosan leállatozzák. Nekem ugyan mindegy, de a választópolgárok mégis garantáltan emlékezni fognak erre az állati megjegyzésre a megfelelő pillanatban.
