idezojelek

Minden eladó?

Soha nem szabad feladni a reményt, hogy a szeretet és a béke mégis győzedelmeskedik.

Sitkei Levente avatarja
Sitkei Levente
Cikk kép: undefined
Fotó: Nászer Nászer

A béke eladó, de ki venné meg? Úgy tűnik, egyáltalán nem vonzó portéka manapság a béke. Ott porosodik a polcon, és valóban csak azok veszik észre, hogy az is egy lehetőség, akik valamilyen rejtélyes okból nem csupán a pénztárcájukkal tudnak gondolkodni.

Van persze annál sokkal magasabb gondolkodási szint is, mondjuk olyan ügyekkel foglalkozni, amelyek nem forintosíthatóak, aminek nincs pénzben kifejezhető értéke. 

Minden évben ugyanekkor egy hatalmas tömeg összegyűlik Rómában meg a világ nagyvárosaiban, és azt kiáltják a többi embernek, hogy Krisztus feltámadt, mi pedig hiszünk abban, hogy ez így történt. Ennek semmiféle anyagi haszna nincs. Ez egyszerűen az önazonosságunk kinyilvánítása, közölve, ezek vagyunk mi, keresztények, európaiak, magyarok. Nincs benne se agresszió, se kivagyiság, nem irányul más ellen. Mi megvennénk a békét, ha lenne rá elég pénzünk.

De nincs, mert Krisztus nem eladható áru. Ha Európa keresztény volna, a hitelvek mentén gondolkodna, feltehetően képes volna a béke felé törekedni. Sajnos Európa soha nem volt igazán keresztény, inkább felhasználta a krisztusi tanítást a világi hatalom megragadására. Most is leginkább nihilista, s megkérdőjelezi saját identitását, kulturális és vallási gyökereit, azzal a felkiáltással, hogy amit korábban gondolt, az esetleg sértő lehet másra nézve, és megpróbál minél kisebbnek tűnni, hátha a nagyvilág különböző nagy gigászai nem veszik észre. 

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Két Európa van, az egyik az utcán tesz hitet Krisztus és önmaga mellett, a másik pedig elkorcsosult, hitét és arcvonásait elveszítette, s kizárólag a materiális hatalomban hisz. Ne feledjük, ez nem új jelenség, a történelem ismétli önmagát, a krisztusi tanításoktól Európa rendre eltávolodott, majd visszatért. Ma annyi a különbség, hogy a média hatékonyabb, és sokkal kényelmesebb rengeteg ember élete az öreg kontinensen, így egyszerre hisznek Leninnek és a pénznek. A régi, keresztény erkölcs és hitelvek túlhaladottak az ő számukra, no meg az rengeteg munkával jár, és nem lehet online imádkozni. Csak Párizsért és Brüsszelért.

Ettől függetlenül soha nem szabad feladni a reményt, hogy a szeretet és a béke mégis győzedelmeskedik. A pápa minden megszólalásában ezt a reményt említi, töretlenül, egyre gyengébben, de állhatatosan. Hátha valaki felfigyel rá. Idén is ez volt, a háborús nagyvilágban, fegyverek, alkalmasint atomfegyverek árnyékában kérte a világ népeit, hogy tegyenek meg mindent a békéért. 

Jeruzsálemben lényegében kétezer éve háborús körülmények között imádkoznak a keresztények, idén Pizzaballa bíboros leszögezte, újra kell kezdeni az építkezést, ismét megpróbálni, nem azzal a reménnyel, hogy most sikerülni fog, hanem a Feltámadott által a szívünkbe plántált jóság vágyával.

Ez a húsvét minden évben olyan, mint egy derekas pofon. Mert egyre nő azon konfliktuszónák száma, amelyeket a pápa megemlít, és valahogy egyre több azoknak a száma, amelyeket minden évben megemlít. Ez pedig valóban a mi hibánk, azoké, akik nem tudnak tenni a háború ellen. A pápa ma is erkölcsi tekintély, az egész világ hallgat a szavára, a kétezer éves egyház pedig ma is hirdeti az örömhírt. 

Nem, egyáltalán nem állunk jól, nem tudunk békét és harmóniát teremteni, tavaly óta csak romlott a helyzet, ez pedig mindenki felelőssége, aki a fegyveres összetűzést tartja a problémák megoldásának. Az Európai Unió szinte összes országa ott ül a szégyenpadon, amelyek pedig elvben a kereszténységnek köszönhetik létüket, a történelmüket, és azt, hogy ma olyan helyzetben vannak, hogy tehetnek jót és rosszat is. Valami miatt mégis mindig a rosszat választják. Talán mert a békén nincs árcédula.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Nevelőedző

Fricz Tamás avatarja
Fricz Tamás

Nem állunk meg Schwechatnál

Ambrus-Jobbágyi Zsófia avatarja
Ambrus-Jobbágyi Zsófia

Tizenkét héttel később

Jeszenszky Zsolt avatarja
Jeszenszky Zsolt

Kik követik Magyar Pétert?

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.