Ne lepődjünk meg ezen a furcsaságon. A magyar kerítést Orbán Viktor kormánya építtette, a finnt Sanna Mariné. Akkoriban a finn kormányfő volt az EU első számú virággyermeke, mindenféle szempontból megfelelt, fiatal, fotogén, hiperliberális, és nem sok vizet zavar. Az ő kerítésük túloldalán az orosz medve dörmög, az ő migránsaik gyűlöletesek, és politikai céllal küldik őket az oroszok, hogy megzavarják a stabil európai rendet. A mi kerítésünk túloldalán egyszerűen élni akaró, szerencsétlen sorsú emberek könyörögnek segítségért, amelyet mi, az unió páriái nem adunk meg, feltehetően egyszerű rosszindulatból. Ha ilyen egyszerű volna a világ, sokkal kevesebb probléma volna.
 

Az egyetlen rendező elv számukra a politikai hasznosság elve, márpedig a magyar határkerítés hatékony védelme azt erősíti, hogy a magyaroknak 2015 óta mindig igazuk volt a migrációs válság kezelésében. A magyar kormány sose mondott mást, mint akkor, mindig következetesen tartotta magát az álláspontjához, nem forgott ide-oda, mint a művelt Nyugat elitje. Eközben teljesen nyilvánvaló volt, hogy Magyarország sose lehet elfogadható partner számukra, amíg olyan vezetőt nem választ, mint Sanna Marin – vagy legalábbis hasonlót. Aki hiperliberális, és a szíve titkon Brüsszelben dobog, esetleg nincs is szíve, mert az mindig problémát jelent az ilyen műveleteknél.
 

 Ő fenn akarja tartani a saját hatalmát, és végrehajtani a neki kiadott feladatokat. Elvégezni a házimunkát, amelyet kiadtak neki valamilyen furcsa helyen furcsa emberek. Erre egész sajtóhadsereg áll készen, az újságírók pedig együtt örvendeznek a kiművelt uniós képviselővel, hogy a finnek milyen előremutató módon intézik el a határvédelmet. Együtt mondanak köszönetet Finnországnak a kerítésért, mert megvédi a közös hazát, Európát. Ha pedig együtt kell indulnia Oroszország ellen a többnemzetiségű csapatnak, akkor majd annak örül a közösség, és gyönyörű képriportok és beszámolók születnek a boldog katonákról, akik együtt mennek a medvével birkózni, hadd örüljön Manfred Weber.