Szélkakas

Hogyan lehet ma is az európai közélet része Manfred Weber? Nem ő az egyetlen, aki lényegében szélkakasként forog, naponta ellentmond önmagának.

Sitkei Levente

védelem Finnország Weber kerítés 2024. 05. 29. 5:00

Nem az számít, mit mond, hanem az, ki mondja. Ennek fényében érdemes megvizsgálni, hogyan lehet ma is az európai közélet része Manfred Weber. Nem ő az egyetlen, aki lényegében szélkakasként forog, naponta ellentmond önmagának, semmiben sem következetes, de valahogy ma is ő az Európai Néppárt frakcióvezetője. Talán nem is véletlen, hiszen az európai politika ennyire eltorzult, hogy a szélkakasok valódi erkölcsi bajnokok lehetnek.

Mikor Manfred Weber megdicséri a finnországi határkerítést, valahogy egyik nyugati sajtótermék nem figyelmeztet arra, hogy egykor mennyire általános volt a magyar kerítés sommás elítélése.

Miniszterelnökök és uniós képviselők harsogták a náci párhuzamokat, meséltek a történelem szemétdombjáról, és nagyon hitelesen dühösek voltak. 2015 óta rengeteg minden változott, de ez éppenséggel nem, a kerítés a magyar határon igenis hatékony, megvéd az illegális bevándorlástól, és továbbra se kapunk érte egy fityinget sem. Mert az unió ilyen következetes. Ez a magyar kerítés egy szörnyeteg, emberellenes létesítmény, amelyet gyűlöl minden européer demokrata, finn testvére pedig a közösség megmentője, amelyet nem lehet eléggé dicsérni. Mindkettőt azért építették fel, hogy megállítsa az illegális bevándorlást.

További A Helyzet híreink

Manfred Weber szerint a szuverenitás garanciája a kerítés

Ne lepődjünk meg ezen a furcsaságon. A magyar kerítést Orbán Viktor kormánya építtette, a finnt Sanna Mariné. Akkoriban a finn kormányfő volt az EU első számú virággyermeke, mindenféle szempontból megfelelt, fiatal, fotogén, hiperliberális, és nem sok vizet zavar. Az ő kerítésük túloldalán az orosz medve dörmög, az ő migránsaik gyűlöletesek, és politikai céllal küldik őket az oroszok, hogy megzavarják a stabil európai rendet. A mi kerítésünk túloldalán egyszerűen élni akaró, szerencsétlen sorsú emberek könyörögnek segítségért, amelyet mi, az unió páriái nem adunk meg, feltehetően egyszerű rosszindulatból. Ha ilyen egyszerű volna a világ, sokkal kevesebb probléma volna.

A gondot inkább az okozza, hogy a szóban forgó figurák, mint Manfred Weber és elvbarátai egy szempillantásig se foglalkoztak azzal, hogy rend van-e Európában vagy zűrzavar.

Az egyetlen rendező elv számukra a politikai hasznosság elve, márpedig a magyar határkerítés hatékony védelme azt erősíti, hogy a magyaroknak 2015 óta mindig igazuk volt a migrációs válság kezelésében. A magyar kormány sose mondott mást, mint akkor, mindig következetesen tartotta magát az álláspontjához, nem forgott ide-oda, mint a művelt Nyugat elitje. Eközben teljesen nyilvánvaló volt, hogy Magyarország sose lehet elfogadható partner számukra, amíg olyan vezetőt nem választ, mint Sanna Marin – vagy legalábbis hasonlót. Aki hiperliberális, és a szíve titkon Brüsszelben dobog, esetleg nincs is szíve, mert az mindig problémát jelent az ilyen műveleteknél.

Az ilyen Weber-féle politikusok célja nem a kontinens, jobban mondva a politikai-gazdasági klub rendjének megteremtése, sikeressége és biztonsága.

Ő fenn akarja tartani a saját hatalmát, és végrehajtani a neki kiadott feladatokat. Elvégezni a házimunkát, amelyet kiadtak neki valamilyen furcsa helyen furcsa emberek. Erre egész sajtóhadsereg áll készen, az újságírók pedig együtt örvendeznek a kiművelt uniós képviselővel, hogy a finnek milyen előremutató módon intézik el a határvédelmet. Együtt mondanak köszönetet Finnországnak a kerítésért, mert megvédi a közös hazát, Európát. Ha pedig együtt kell indulnia Oroszország ellen a többnemzetiségű csapatnak, akkor majd annak örül a közösség, és gyönyörű képriportok és beszámolók születnek a boldog katonákról, akik együtt mennek a medvével birkózni, hadd örüljön Manfred Weber.