Sokunk életének része a lakógyűlés, hivatalos nevén a társasházi közgyűlés. Ezen például olyan kérdésekről döntünk, mint hogy kiírjuk-e angolul a hulladékgyűjtés szabályait, avagy a külföldi bérlők vegyék maguknak a fáradságot, és fejtsék meg a magyar feliratokat. Vagy: felújítsuk-e a liftet? A lakógyűlésen általában a megjelentek legfeljebb negyven százalékának van határozott véleménye, hatvan pedig sodródik, hajlik erre is, arra is, mint a nádszál, hajlamos arra igazodni, ahonnan a leghangosabban kiabálnak, meg persze arra a véleményre is hajlik, amivel a legkevésbé ütheti meg a bokáját.
Képzeljük most a lakógyűlést az Európai Parlamentnek, csip-csup társasházi ügyeinket pedig nagyítsuk fel nagy uniós kérdésekké! Nem mennek ugyanis nagyban sem másképp a dolgok, mint ahogyan kicsiben. Be kell-e fogadnunk idegeneket, a már befogadottaknak kell-e alkalmazkodniuk hozzánk, avagy nekünk őhozzájuk?
Fel kell-e valóban újítanunk a liftet (értsd például: támogatnunk kell-e pénzzel, fegyverrel Ukrajnát?), „természetesen” azért, hogy segítsük az időseket és a fájós lábúakat (az ukrán szabadságot és demokráciát), avagy ez az egész csak ócska fedőszöveg, mert valójában arról van szó: a házkezelőség (a politikai vezetés) már előre levajazta az üzletet a liftesekkel (a nagy fegyvergyártókkal)?
A francia forradalom idején mocsárnak hívták azt a nagy kiterjedésű, a maga süppedékességében befogadó, ámde jellegtelen politikai közeget, amely magához csalogatta a süppedni vágyókat. Ma ez az Európai Parlament fősodorbeli többsége, a Mocsár Zrt. vezérigazgatója pedig a nemhogy a jobboldali, de már jobbközép jellegét is elveszített Európai Néppárt főnöke, Manfred Weber. Weber a szülőhazájában, az amúgy konzervatív Bajorországban még egy tehenészeti államtitkárságot sem vezetett. Mindent Brüsszeltől kapott, és igazodik is rendesen az ottani fősodorhoz. A fősodor most Magyarország-ellenes, tehát Weber is azzá vált, amin csak annyiban módosít, hogy étvágya támadt a kormányellenes magyar uniós képviselőkre.
A mocsár lételeme a terjeszkedés, az elnyelés. A KDNP képviselőjének távozásával a néppárt most veszített egy főt, de a Tisza Párt hét delegáltjával összességében nyert hatot, köztük Magyar Pétert, ezt a későn érő politikai kamaszt, vagy éppen Dávid Dórát, a Meta (Facebook) londoni jogtanácsosát. („Tudja, Pelikán elvtárs, egyszer majd kérni fogunk magától valamit…!”)
A mocsárnak szintén lételeme az ingoványossága, alaktalansága. Határai elmosódottak, szeret balról és jobbról is elnyelni. Hajlamos bizonyos kritikára a bevándorlással szemben, de azért nyíltan nem ellenzi: ne szólj szám, nem fáj fejem, nácizzanak mást! Ő maga is szélsőségesezi, nácizza a tényleges jobboldalt, ámde most, hogy a francia Nemzeti Tömörülés megnyerte az EP-választásokat, az ottani néppárt, a Köztársaságiak vezetője szövetséget ajánlott Marine Le Pennek. Ő is venne helyjegyet a siker gyorsvonatára. Németországban kínos lett volna megszavaznia a melegházasságot két olyan pártnak, amelynek nevében ott a keresztény jelző. De a „házasság mindenkinek” törvényt megszavazták: ez így befogadó, már-már keresztényi.
Magyar Péterből remek aligazgató válhat a Mocsár Zrt.-nél. Jól köntörfalaz, hogy balról és jobbról is meríthessen. Soros Györgyről – akitől 2015-ben a saját fülével hallotta, hogy „hitelt kell felvennie Európának, és segítenie kell a migránsok befogadását” – most ezt mondta a Telexnek: „Soros tesz jót is és rosszat is”, „nem tudom, hogy jelenleg milyen befolyása van a világfolyamatokra, Európa és Magyarország működésére”. Markáns politikai állásfoglalás ez. A néppártban pont jó lesz.
