A Golán-fennsík ugyan hivatalosan megszállt terület, de Izrael a magáénak tartja, így az ott élők mindig tökéletes célpontot jelentenek az iszlamistáknak. A focizó gyerekek meggyilkolása csak egy újabb véres pillanat a régió mindennapjaiban, amelynek persze van következménye, Bejrút is csak közel-külföld, tele van ügynökökkel, akik bármikor akcióba léphetnek, s utána mindenki széttárja a karját. A Golán nélkül Izrael megvédhetetlen, visszaadása Szíriának lehetetlen, állami öngyilkossággal érne fel, így mindenki, katonai vezető, telepes vagy zsoldoskatona tisztában van azzal, hogy az élet háborúból áll, s mindig abból fog állni. A Golánon élnek a világ legkeményebb katonái, a drúzok, akik olyan mesterei a háborúnak, hogy az összes regionális hadseregben szolgálnak, hűségük pedig megkérdőjelezhetetlen. Nem ismernek pihenőnapot, a gyerekek heti hétszer járnak iskolába, a felnőttek pedig a permanens háborúban harcolnak. Ezt a realitást kellene átérezni Európából, ahol ismert felek és érdekcsoportok vannak, ahol csak egy lépés kell a tárgyalóasztalig. Ezért fontos megtanulni a közel-keleti leckét. A békéért mindent meg kell tenni, semmilyen ár nem elég nagy azért, hogy végül nyugodtan lehessen élni. Van, akinek ez örökké álom marad.