A nemzetközi baloldal régi mániája, hogy az Isten akaratából megválasztott uralkodók – muszáj így fogalmaznunk, hiszen királyok, császárok a régi közfelfogás szerint így kerülnek a trónra – valójában csak polgárok. Persze, ez a francia enciklopédistáktól az orosz bolsevizmusig dajkált gyermeteg elképzelés időről időre vérontásba fulladt. Hol elvették a király jogköreit, és parlamentet emeltek föléjük, hol száműzték őket, de az is előfordult, hogy például XVI. Lajost a feleségével együtt egyszerűen kivégezték. A gyilkosok figyelme arra is kiterjedt, hogy az uralkodót Capet Lajosként, vagyis polgári nevén szólítsák a vérpadra. Oroszországban Miklóst cárt a feleségével s gyermekeivel együtt a bolsevikok szitává lőtték egy pincében.
Hadd ne soroljuk tovább a királyi főket sújtó barbár és kegyetlen ítéleteket, valójában mindez már történelem. Ettől függetlenül a véleményünk egyértelmű utólag is: aki királyokat végez ki, valójában nem pusztán polgári személyek életét veszi el, annál sokkal többet tesz a hazája ellen.
A spanyol baloldal hosszú ideje az európai politika legfelelőtlenebb, legártalmasabb alakulata. A migrációban tanúsított közönyük és cinkosságuk felülmúlja a német, svéd, holland, francia baloldalét. Sánchez miniszterelnök most olyan törvényt igyekszik átverni a parlamenten, amely már nem büntetné azokat, akik az uralkodó ellen fordulnak.
Más szóval: a király hajszálpontosan annyit ér, mint bármelyik spanyol állampolgár, semmiben nem különbözik, nincsenek előjogai, nem érdemel különleges bánásmódot. Sánchez Spanyolországában ha a királynak valaki tockost ad hátulról – tegye csak, szíve joga. Ha pedig bárki azt mondja, hogy a király hazaáruló és sumák gyilkos, a spanyol baloldal elégedetten felmordul: hadd mondják csak, ettől szép és működőképes a liberális demokrácia.
