Arról van szó, hogy ha nem figyelünk oda, elveszíthetjük a felnövekvő generációt: gyermekeinket, unokáinkat. Ők pedig önmagukat és az emberhez méltó élet lehetőségét. Mielőtt még igazán élni kezdhetnének, beszippantja őket a virtualitás. Számítógép, okostelefon, tablet, azokon pedig TikTok, YouTube, Facebook és ezernyi egyéb program. Szinte valamennyinek van valami haszna, értelme, ám mértéktelen használatuk – inkább előbb, mint utóbb – súlyos függőséget okoz. Minél korábban válik rabjává a gyermek, annál nehezebb utána megszöknie a virtuális gulágról. Szenvedélybeteg lesz.
A magyar médiahatóság (NMHH) legfrissebb felmérése szerint az általuk megkérdezett 13–25 éves fiatalok legtöbbje naponta több mint két órát lóg csak a TikTok nevű videós oldalon. Annak ellenére, hogy ezt az oldalt kevésbé tartják nélkülözhetetlennek, mint a YouTube-ot vagy a Facebookot.
(Nem mintha utóbbiak ne lennének nélkülözhetők. Azt hiszem, ha varázsütésre mind megszűnne, a Föld boldogabb hely lenne.) A kutatás föltárta: minél gyakrabban tiktokozik valaki, annál kevésbé képes fölismerni az álhíreket. Magyarán: sokkal könnyebben hülyíthető, mint az, aki mondjuk könyvet vesz a kezébe, történelmet, verseket, szépirodalmat olvas, hús-vér emberekkel beszélget személyesen, például a családjával. Aki egész nap a chaten lóg, idióta videókat bambul, celeb-youtuberek szavait issza, azt nem csoda, ha utána bármilyen álhírrel, Magyar Péter-féle lózunggal félre lehet vezetni. (Lám, az övcsatos is hány lájkot begyűjtött a vécépapírhiányos kamujával, majd amikor nagy kegyesen odatalicskázta az álhírt bekajálók adománygurigáit a kórházba, kiderült, tele a raktár klozetpapírral.)