Virtuális gulág

Arról van szó, hogy ha nem figyelünk oda, elveszíthetjük a felnövekvő generációt: gyermekeinket, unokáinkat. Ők pedig önmagukat és az emberhez méltó élet lehetőségét. Mielőtt még igazán élni kezdhetnének, beszippantja őket a virtualitás. Számítógép, okostelefon, tablet, azokon pedig TikTok, YouTube, Facebook és ezernyi egyéb program. Szinte valamennyinek van valami haszna, értelme, ám mértéktelen használatuk – inkább előbb, mint utóbb – súlyos függőséget okoz. Minél korábban válik rabjává a gyermek, annál nehezebb utána megszöknie a virtuális gulágról. Szenvedélybeteg lesz.

A magyar médiahatóság (NMHH) legfrissebb felmérése szerint az általuk megkérdezett 13–25 éves fiatalok legtöbbje naponta több mint két órát lóg csak a TikTok nevű videós oldalon. Annak ellenére, hogy ezt az oldalt kevésbé tartják nélkülözhetetlennek, mint a YouTube-ot vagy a Facebookot.

(Nem mintha utóbbiak ne lennének nélkülözhetők. Azt hiszem, ha varázsütésre mind megszűnne, a Föld boldogabb hely lenne.) A kutatás föltárta: minél gyakrabban tiktokozik valaki, annál kevésbé képes fölismerni az álhíreket. Magyarán: sokkal könnyebben hülyíthető, mint az, aki mondjuk könyvet vesz a kezébe, történelmet, verseket, szépirodalmat olvas, hús-vér emberekkel beszélget személyesen, például a családjával. Aki egész nap a chaten lóg, idióta videókat bambul, celeb-youtuberek szavait issza, azt nem csoda, ha utána bármilyen álhírrel, Magyar Péter-féle lózunggal félre lehet vezetni. (Lám, az övcsatos is hány lájkot begyűjtött a vécépapírhiányos kamujával, majd amikor nagy kegyesen odatalicskázta az álhírt bekajálók adománygurigáit a kórházba, kiderült, tele a raktár klozetpapírral.)

További A Helyzet híreink

Fertőzéstől mentesen

Az NMHH fölmérése arra is rávilágított, hogy az ifjak álhírfelismerési képessége erőteljesen összefügg szüleik iskolázottságával. Van az a sértő mondás, miszerint „hülye szülőnek hülye gyereke”. Ami persze nem mindig igaz. De ha mégis, és tényleg hülye a gyerek, akkor félő, az életvitelszerű tiktokozás csak súlyosbít az állapotán.
A fiatalok zombisodását látva a nyugati világban egyre több országban korlátozzák vagy tiltják be az iskolai mobilhasználatot.

Ausztráliában hamarosan már csak a 14., illetve 16. életévüket betöltöttek használhatják a közösségi oldalakat.

Anthony Albanese munkáspárti miniszterelnök közölte:

Azt akarom, hogy a gyerekek a focipályákon, az uszodákban és a teniszpályákon legyenek, ne pedig a képernyők előtt. Azt akarjuk, hogy valódi élményeket szerezzenek valódi emberekkel, mert tudjuk, hogy a közösségi média árt a társadalomnak.

Jellemző, hogy náluk az ellenzék is támogatta a törvényt. Miként az Egyesült Államokban, ahol demokraták és republikánusok közösen nyújtottak be törvényjavaslatot, amely előírná: 13 éves kor felett szabad csak közösségi oldalakra regisztrálni.
Magyarországon sajnos nem. Nálunk a honi baloldal csípőből tüzelt az iskolai mobiltelefon-használat szigorítására. A Molnár Áron nevű politikai aktivistájukkal az élen még tüntettek is ellene. Ám úgy tűnik, Ferenc tézise beigazolódott: megunták, hazamentek. Tudniillik nincs az ügyben elég kakaó. (Ebben sincs.) A Nézőpont Intézet friss közvélemény-kutatása szerint a magyarok 84 százaléka támogatja az iskolai mobilhasználat korlátozását. Ez van, ebből sem lesz forradalom.
Mindent egybevetve a baj többrétegű. Nem elég, hogy nyakunkon a demográfiai tél, nem születik elég gyermek – de még azt a keveset, akit hagyunk megszületni, őket is digitális eszközök prédájául vetünk. Cseh Tamás és Bereményi Géza félelme időszerűbb, mint valaha: „Hogy lesznek ezek túlélők? Valami itt korcsosul.”