Kényes kérdésről szólunk, de mégis muszáj erről beszélni. Már csak azért is, mert sokkal többről van szó, mint értelmiségi belharcokról. A hazai nyilvánosságban régóta felsejlik a politikai kommentátor alakja. Hírmagyarázásról beszélünk, amelyet valaha Ipper Pál vagy Szabó László művelt nagy lendülettel, vörös álarcban. Később persze szerencsésebb időket is megéltünk, ma pedig mindent megkapunk, amit csak szeretnénk, ideológiai-világnézeti igényeink szerint. A hírmagyarázó leginkább újságíró, politológus vagy pedagógus, olykor pedig szerencselovag, ügyes kívülálló, aki valamiért mégis képernyőn, Facebookon, mindenfelé hintheti a maga igéit. De tágítsuk mégis a politikai hírmagyarázó szerepkörét, hiszen a közvélemény odafigyel azokra, akik igyekeznek megosztani velünk, mit is kellene gondolnunk belpolitikai, külpolitikai, gazdasági ügyekben.
Hogy a hírek elemzésében a magyar érdek az első, mondani is felesleges. Ők, a magyarázók is tudják ezt – elvileg. A magyar szellemtörténet legkiválóbb időszakaiban, például a reformkorban és közvetlenül utána, valamint a két világháború között velünk felnőtt, közülünk való, sorsunkat hordozó, művelt, a hazáért felelős embereket sodort egymás mellé a végzet.
Kölcseytől Vörösmartyig, Petőfitől Aranyig vagy később Illyéstől Németh Lászlón át Nagy Lászlóig, Pilinszky Jánosig százával tudnánk olyan magyarokat felsorolni, akiket nem is annyira a származásuk, mint a közösen megélt szocializáció terelt egy táborba. A bizonyság, hogy a magyarság nem vér, hanem lélek kérdése, ahogyan Karácsony Sándor fogalmazott, de ugyanakkor annak a léleknek egyetlen szellemi terepe létezhet csupán: a haza.
Ami a közéletben így fordítható le a legszemléletesebben: csakis a magyar érdek számít, az eseményeket a magyarság haszna, felfogása, ízlése és közösségi céljai szerint kell nézni. Ez az eszmefuttatás nem szűkíti a kört, nem a nyitottság és a világ ismerete ellen ágál, hanem az erkölcsi minimumra emlékeztet. Tudja ezt a Sajtóklub legénysége, ahogyan Békés Márton, Megadja Gábor, Kohán Mátyás, Huth Gergely és sokan mások, a baloldalról is tudnék néhány jó példát felhozni, de minek, még elbízzák magukat.