Alig ért véget a nyár, még el sem kezdtek potyogni a levelek, de már képünkbe tolták az első halloweenes, sőt karácsonyi reklámokat. Leárazás, megaakció, kihagyhatatlan szenzáció és így tovább. A szokásos duma. Mihelyt becsengettek az iskolákban, némely kirakatba karácsonyfát állított az élelmes kereskedő. Szeptemberben! Hiszen föl kell készülni már most, azonnal, el kell kezdeni bevásárolni, különben kimaradunk, lemaradunk, a többiek elhappolnak mindent előlünk. Legjobb, ha IFA-val indulunk bevásárlókörútra, különben éhen vész, illetőleg ajándék nélkül marad a család szenteste.
Ez fogyasztói korunk alapélménye. A hiányérzet. Folyton azt próbálják elhitetni velünk, hogy ha nem sietünk, lemaradunk valamiről. Agylágyító műsorokról, bulvárhírekről, vacak tárgyakról, ételnek mondott élelmiszeripari hulladékokról. Ha nem vagy résen, nem nézed, nem vásárolod, amit a reklám előír, akkor kevesebb leszel, mint a többiek. Nem leszel olyan menő. Teszem azt: ha hasonlítani akarsz a zöld hajú, 15 évesekre gerjedő tramplira ott a Viasat3-on, akkor okvetlenül szöcskeliszttel indítsd a napot, és műhússal zárd. És férfi létedre hordj szoknyát meg magassarkút.
Annak hiányzik a leginkább valami, aki üres. Akinek nincs, ami kitöltse az életét. A Teremtőben nem hisz, családja nincs, vagy ha mégis, utálja az egészet, a hazájára pedig köp. Mivel lehet telepakolni egy ilyen üres lélekputtonyt? Például fölösleges kacatokkal. A fogyasztói társadalmaknak fogyasztózombikra van szükségük. Minél üresebbek az alanyok, annál jobb: annál több szemetet lehet velük megvetetni.
Fura. Az átkosban is folyton hiányérzetük volt a népeknek. De főleg azért, mert munka után alig lehetett kenyeret, tejet kapni a boltban, a változatosság jegyében pedig kétféle – kukoricadarás – sör közül választhattak. Viszont (az elvtársakat leszámítva) másnak sem volt többje, nagyjából mindenki ugyanazon a kispolgári szinten vegetált. Akkor a Nyugatot kellett irigyelni. Ma meg? Mindenkit. Már nemcsak a Nyugatot, hanem az alsó szomszédot is, mert neki eggyel újabb szaunája van, a szemközti Bélának pedig jakuzzija, hogy fulladna bele. A 444 és a Telex szerint Romániát is irigyelni kell, mert fényévekkel megelőztek minket mindenben. Sőt, egyes hírharsonák szerint már Ukrajna is előttünk jár: minőségibb a demokráciájuk a miénknél. Aki elég hülye, el is hiszi.
