Hát kell ennél nagyobb bizonyság Isten előtt, hogy a tiszások valóban foglalkoznak a magyar érdekekkel? Bizony foglalkoznak: mindig ügyelnek arra, hogy elárulják. A szemlélőnek könnyen olyan benyomása támadhat, elnézve stréber szavazógépes buzgalmukat, hogy ha a tatárjárás vagy a törökdúlás újbóli magyarországi alkalmazásáról kellett volna dönteniük, akkor is áldásukat adták volna az újabb inváziókra. Mondani sem kell: az ország érdekeire, az európai uniós integráció és jogállamiság fokozottabb elmélyítésére történő hivatkozással.

Ezért aztán a magunk részéről a leghatározottabban visszautasítjuk a Tisza-szekta és vezérük, Bólogató Péter védelmében, hogy holmi kényszer, esetleg Manfred Weber néppárti elnök zsarolásának hatására szavaznának saját hazájuk ellen ezek a politikusnak csak módjával nevezhető egyének. Nem. Magyar Péterék meggyőződésből, önként és dalolva, minden kényszer nélkül voksolnak így, mert a behódolást, a haszonleső opportunizmust tekintik mindenben irányadónak. Ennélfogva az sem egészen stimmel, hogy ők hazaárulók lennének. Miért biztos, hogy Magyarországot a hazájuknak tartják? Mi van, ha a mamelukpártban valami más területi vagy virtuális egységet, szerveződést tekintenek hazának a „Brüsszel, Brüsszel, über alles!” szlogen jegyében? Így az EU-ban a Tisza Pártból engedelmesen doromboló Cicapárt lesz. Sötét lelkük rajta, de akkor ne csodálkozzanak, ha egyre apad a részvétel a gyűléseiken.