Bármely televíziós kvízműsorban a legkönnyebben megválaszolható kérdés lehetne a következő: létezhet-e olyan előterjesztés az Európai Parlamentben, amit ne szavaznának meg a Tisza Párt képviselői? Fogadásunk van rá, hogy a politikailag tájékozottabb játékosok túlnyomó többsége rögtön rávágná: nincs. A felnőtt, intellektuálisan naprakész állampolgárok ugyanis értesültek arról, hogy Magyar Péter és EP-képviselőnek álcázott kiszolgáló csapata minden elébük kerülő, felülről jövő baloldali mainstream-előterjesztést a legkisebb habozás, skrupulus nélkül megszavazott. Na tessék! És süssék rájuk még egyszer igaztalanul azt a bélyeget, hogy nincs programjuk. Meg hogy nem törődnek azzal, mik a magyar célok. Hát itt áll előttünk teljes pompájában a program, ami úgy foglalható össze: Magyarország tökéletes alávetése és a brüsszeli politbüró maximális kiszolgálása. Dehogy is a Tisza árad itt, hanem a maradéktalan szervilizmus.
Hogy stílszerűen A walesi bárdokat idézzük: „sürgő csoport, száz szolga hord, hogy nézni is tereh”, mi mindenhez adták hozzájárulásukat ezek az EP-ben trónoló magyar állampolgárságú személyek. Mindenekelőtt támogatták a migrációs paktum gyors bevezetését. Ezzel persze megszüntetnék azt a számukra tarthatatlan állapotot, hogy hazánkban a migránsok előfordulási arányában, emiatt a bűnözésben, terrorizmusban, nők elleni erőszakban vészesen alulteljesítünk a fejlett európai országokhoz képest. Igennel voksoltak továbbá a nekünk jogszerűen járó uniós pénzek visszatartására, amit a jogállamiság sérüléseire hivatkozva nem hajlandók folyósítani. De nem szavazták meg a Patrióták Európáért képviselőcsoport azon módosító indítványát sem, ami éppen az uniós pénzek hazahozatalát célozta. Eszerint az is csak amolyan kiszámítható, előre tervezhető tiszás lódítás volt, hogy ők majd bőröndben cipelik hazáig a Brüsszel által blokkolt pénzeket. Nem szavazták meg ezenkívül a patrióták nemzeti szuverenitást védő, woke- és eltörléskultúra-ellenes javaslatait sem. Igaz, cserébe egy nagy igent nyomtak az LMBTQ-propaganda hatékonyabb támogatására, beleértve az álcivil piócamozgalmaknak az eddigieknél is intenzívebb felkarolását.
Hát kell ennél nagyobb bizonyság Isten előtt, hogy a tiszások valóban foglalkoznak a magyar érdekekkel? Bizony foglalkoznak: mindig ügyelnek arra, hogy elárulják. A szemlélőnek könnyen olyan benyomása támadhat, elnézve stréber szavazógépes buzgalmukat, hogy ha a tatárjárás vagy a törökdúlás újbóli magyarországi alkalmazásáról kellett volna dönteniük, akkor is áldásukat adták volna az újabb inváziókra. Mondani sem kell: az ország érdekeire, az európai uniós integráció és jogállamiság fokozottabb elmélyítésére történő hivatkozással.
Ezért aztán a magunk részéről a leghatározottabban visszautasítjuk a Tisza-szekta és vezérük, Bólogató Péter védelmében, hogy holmi kényszer, esetleg Manfred Weber néppárti elnök zsarolásának hatására szavaznának saját hazájuk ellen ezek a politikusnak csak módjával nevezhető egyének. Nem. Magyar Péterék meggyőződésből, önként és dalolva, minden kényszer nélkül voksolnak így, mert a behódolást, a haszonleső opportunizmust tekintik mindenben irányadónak. Ennélfogva az sem egészen stimmel, hogy ők hazaárulók lennének. Miért biztos, hogy Magyarországot a hazájuknak tartják? Mi van, ha a mamelukpártban valami más területi vagy virtuális egységet, szerveződést tekintenek hazának a „Brüsszel, Brüsszel, über alles!” szlogen jegyében? Így az EU-ban a Tisza Pártból engedelmesen doromboló Cicapárt lesz. Sötét lelkük rajta, de akkor ne csodálkozzanak, ha egyre apad a részvétel a gyűléseiken.
