Köztudomású, hogy bárki, aki Soros György magyar származású nemzetközi spekuláns világ körüli bajkeveréseit nehezményezi, az egy sötétben bujkáló, összeesküvés-elméleteket gyártó, laposföld-hívő ellenforradalmár. Ám most, hogy a mágnás fia a Financial Timesnak mélyinterjút adott, kiviláglott, hogy a legnagyobb konteógyártó nem más, mint maga Alexander, a harácsbirodalom örököse.
A szemüvege mögül sejtelmesen ránk mosolygó Alex (köztünk szólva: Sanyi) hézagmentesen szavalta el ugyanazokat a(z) – eleddig összeesküvésnek bélyegzett – toposzokat, amelyeket amúgy minden értelmes ember tud, illetve sejt a családról.
Mostanáig rághatta szégyenében ökleit, aki például azt állította idősb Sorosról, hogy polipszerű hálózatot szervezett, amelynek csápjai mindenhová elérnek. Erre nesze nekünk, most a Sanyi újságolja: „Apám nem akart munkaközvetítő irodát létrehozni, hanem hálózatok hálózatát.” Ami, ugye, azért is jó, mert kellően áttekinthetetlen és kibogozhatatlan. Ezek az egymást keresztbe-kasul körbehivatkozó és -ajnározó „civil” szervezetek képezik Soros György derékhadát. A tisztikart pedig a kilóra megvett politikusok, bürokraták, ügyészek, érzékenyített bírák.
Aztán arról fecseg a Sanyi, hogy a Soros-klán volt az egyik legnagyobb adományozója Kamala Harris kampányának, több mint 85 millió dollárt toltak az idétlenül viháncoló baloldali elnökjelölt alá. Majd közli: „boldogan kivonnám a pénzt a politikából, csináljuk holnap. Kampányfinanszírozási reform, és szabályozzuk úgy, ahogy Európában.”
Ilyenkor eszünkbe juthat a lakájok dorgálása, miszerint Soros György csak egy kedves idős bácsi, egy filantróp, aki jótékonyan segít civil szervezeteket, és dehogy avatkozik ő a pártpolitikába. Akkor biztos félrebeszél a Sanyi.
„Indulnék-e választáson? Nem zárok ki semmit, de aligha gondolom, hogy most kisebb hatású pozícióban lennék. Érdekel a külpolitika, de egy csomó dolog van, amit az én szerepemben meg lehet csinálni” – meséli. Értsd: jelenleg jóval nagyobb a befolyása, mint mezei szenátorként lenne. Érdekes, idáig az volt a szöveg: Sorosék nem kívánnak beleavatkozni más országok belügyeibe. Oszt tessék, Alex szerint mégis – noha a kutya nem hatalmazta föl őket.
Akinek a bőre alatt is pénz van, gyakran elveszíti kapcsolatát a valósággal. Így vannak ezzel Sorosék is, akik akárhány interjút adnak, akárhány cikket írnak, mindig önfejükre húzzák a küblit.
A papa az elhíresült, 1998-as CBS-interjúban például könnyed társalgási stílusban mesélte, mennyire nem jelentett neki lelkiismereti gondot, amikor a második világháború idején zsidók vagyonának elkobzásában segédkezett.
„Akár ott voltam, akár nem, csak egy szemlélődő voltam, és a vagyont tőlem függetlenül elvették. Ezért nem volt semmi szerepem abban, hogy a vagyont elvették. Ezért aztán nincs semmi bűntudatom.” Ars poeticáját így foglalta össze: „Pénzt keresni vagyok ott. Nem tehetem, és nem is fogom vizsgálni a társadalmi következményeit annak, amit csinálok. […] Nem érzek bűntudatot, mert egy amorális tevékenységet végzek, amelynek semmi köze a bűntudathoz.” Miért is érezne? A szociopaták nem a lelkiismeretükről híresek. 2015-ben a Project Syndicate-ben elővezette a „hat összetevőből álló átfogó tervét” évi egymillió migráns Európába telepítésére, akikre az uniónak fejenként évi 15 ezer eurót kell költenie. Uniós mamelukjai, akikkel az idő tájt legalább hússzor találkozott, azóta is gondoskodnak a végrehajtásról. Soros kitervelte, mi meg dögöljünk bele az áradatba. Ki a szociopata, ha nem ő?
„A Soros-birodalom kétfejű sárkány, az egyiket, a washingtonit levágták. Még a brüsszelit kell dekapitálni” – fogalmazott tegnap Orbán Viktor. Ámen!
