Letelt a türelmi idő. Vélhetően senkit sem lepett meg a miniszterelnök azzal, hogy tegnap bejelentette: „Elég volt! Véget vetünk az indokolatlan áremeléseknek!” Orbán Viktor felhívta a figyelmet arra, hogy március közepétől harminc alapvető élelmiszer esetében a kereskedők árrése nem haladhatja meg a tíz százalékot. Az intézkedés minden bizonnyal nem marad hatástalan, hiszen az elmúlt időszakban pél­dául a tojás esetében ez negyven, a vaj és a tejföl esetén pedig több mint nyolcvan százalék volt.

Hogy mindenki értse: az árrés a beszerzési és az értékesítési ár közötti különbség. Úgy tűnik, a kereskedelmi láncokkal elszaladt a ló. Mégpedig indokolatlanul. A kormány már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy ezt nem hagyja, nem engedi meg az emberek kifosztását. Nem ez az első eset, hogy határozott döntés születik. Az Orbán-kormány már korábban is bevezetett árletörő intézkedéseket. Ilyen volt az élelmiszerár­stop, de ide sorolható a jelenleg is működő árfigyelő rendszer, miközben volt kötelező akciózás is.

A bérek vásárlóereje is emelkedik, gondolhatnák, hogy ez a legjobb válasz a drágulás ellen. Erre mondta azt Orbán Viktor az évértékelő beszédében, hogy ugyan ez általában igaz is, de nem mindig és nem minden körülmények között elég. Kiderült: ezúttal valóban nem elegendő. Első körben a nemzetgazdasági miniszter tárgyalásokba kezdett a kereskedelmi láncokkal. Lényegében önkéntes árcsökkentés volt az elvárás. Szép szóval azonban nem ment, ezért jön a stop az árrésre.

Most majd nyilván a kormányellenes erők mindennap elmondják majd, hogy ez nem jó, nem fog működni az egész. Ez sem lesz meglepő, mert szerintük soha semmi sem működött. Ennek egyik legjobb példája a rezsicsökkentés, amelyet 2013 januárjában léptettek hatályba, de előtte már bevezették az ármoratóriumot. Azaz: maximálták az energiáért elkérhető díj mértékét. A balliberálisok egymást túlkiabálva szidták, áztatták a döntést. Hol a közműcégeket „siratták”, hol azt kifogásolták, hogy a rezsicsökkentés mindenkinek egyformán segít. Ilyen mondatok is elhangzottak: „A rezsicsökkentés az évszázad átverése, pusztán a kormányzati sikerpropaganda része. A rezsicsökkentés a Kádár-rendszer utolsó éveit idézi.” Most már Magyar Péter is beállt a sorba, és humbugnak nevezte az egészet. Ezzel lényegében Brüsszel oldalára állt, ugyanis az Európai Bizottság szintén támadja a rendszert. Pedig a tények makacs dolgok, egy átlagos magyar háztartás mind az áramért, mind a gázért a legalacsonyabb díjat fizeti az egész unióban. A gázért Szlovákiában vagy Romániában két és félszer, Lengyelországban vagy Csehországban csaknem négyszer, Ausztriában pedig öt és félszer annyit kell fizetni, mint Magyarországon. Sőt a rezsidíjak azoknak is alacsonyabbak, mint más tagállamokban, akik többet fogyasztanak, mint az átlag.

A nyugdíjasoknak elérhető áfa-visszatérítés is hasonló kört fut a kormány kritikusainak körében. Itt azzal kezdték, hogy ez bonyolult, működésképtelen, és ha véletlenül működne, akkor is csak havi hatszáz forintot jelent. A valóság azonban az, hogy a nyugdíjasoknak mindössze egy kártyát kell felmutatniuk, és havi mintegy 10-15 ezer forintot kaphatnak vissza. Európa legnagyobb adócsökkentése is kiverte a biztosítékot, egyesek azt próbálgatták bizonygatni, hogy a mentesség a személyi jövedelemadó alól csak kicsi segítséget jelent. Az igazság viszont az, hogy a háromgyermekesek esetében kétszázmilliárd forint marad 200-250 ezer anya „zsebében”. Ráadásul az apák továbbra is igénybe vehetik a családi adókedvezményt a gyermekek után.

Most is mondhat bárki bármit, de a túlzott és indokolatlan áremeléseknek vége lesz.