Tegnap bárki megnézhette a kispesti szocialista maffia (nyugodtan nevezhetjük így őket) sofőrjének vallomását. A férfi arcával, nevével állt a kamera elé. Ez azért nagyon fontos, mert a szocialista maffiózók és a jobbikos maffiózók (van még különbség?) mostanában utolsó menedékként abba a gyerekes állításba szoktak menekülni, hogy akik beszélnek a tévében, azok nem is valós személyek, hiszen nem látjuk az arcukat, és el van torzítva a hangjuk.

Jogok és kötelességek
A politikai térkép baloldalát szemlélve a rendszerváltozás óta az az érzésem, hogy arrafelé senkinek sincs fogalma arról, hol, kikkel és miért is élnek egyáltalán.