Két-három tankolás árából beépíthető egy használt autóba a tolatóradar

Aki már használta, általában áldja és a későbbiekben nem szívesen nélkülözi a parkolássegítőt, amely akusztikus (illetve mellette olykor vizuális) jelzéssel segíti a mögöttes akadályok észlelését, majd megközelítését. Bemutatjuk, utólagos extraként milyen lépésekben lehet beszerelni a tolatóradart.

Tolatóradar- vagy kamera? Sokan inkább az előbbire esküdnek, a nehezebben figyelmen kívül hagyható hangjelzés miatt Fotó: Bosch

Rejtett patentok, csavarok tömege tartja fenn a Mercedes E osztály első lökhárítóját
(Fotó: Autó-Motor)

A beépítés a szenzorfejek helyének kimérésével kezdődik, azokat a talajtól mérve minimum 45, maximum 65 cm magasságba kell elhelyezni, egymástól szintén 45 cm távolság a javasolt vízszintes síkban. Ha túl alacsonyra kerülnek, a talajt is akadályként érzékelhetik, ha pedig rosszul pozícionálják őket, holtteret hagyhatnak. 

Nem szabad a lökhárító szélének íves részére szerelni őket, mert így holttér alakul ki

a két egymás melletti szenzor között. Számít az is, hogy a lökhárító alatt közvetlenül található-e fém alkatrész (tartó, merevítő), mert az zavarja a szenzor működését, ezért azon 4×4-5×5 cm nagyságú területet kell vágni – előfordulhat, hogy emiatt előröl kell kezdeni a munkát.

A szenzorfejek helyének pontos kimérése a hibátlan érzékelés szempontjából is nagyon fontos
(Fotó: Autó-Motor)

Mindenképpen a szakszervizek előnye a tapasztalat, tehát, ha egy típusnál már kikísérletezték a megfelelő beszerelési sémát, a következő már rutinból megy. A szenzor beszereléséhez le kell szedni a lökhárítót, ez ma nem feltétlenül számít egyszerű feladatnak. Itt van például a fotózás alanyaként választott autók közül a Mercedes E osztály (W211), melynek hátsó lökhárítóját nem kellett leszedni, az elsőt viszont igen. A Toyota Yaris Versónak le kellett venni a lökhárító szélső könyökelemeit, viszont mivel a lökhárító középrésze túl alacsonyan volt, a középső két szenzort az ötödik ajtó alsó, műanyag takaróelemébe kellett süllyeszteni. Így ezt, és az ajtó belső kárpitozását is le kellett szerelni.

A tolatóradar szenzorjait a beszerelés előtt a kocsi színkódja alapján fényezték
Fotó: Autó-Motor

Számos részfeladatot ad a tolatóradar beépítése

Először kis fúróval előfúrnak a szakemberek, így, ha mégis rossz helyre került a lyuk, lehet még rajta javítani. Ha rendben van a furatok helye, akkor a gyártó által adott marószerszámmal lehet kialakítani a szenzor furatát. Ezt követően be kell vezetni a kábelköteget, valamint helyet kell keresni a vezérlőegységnek, ami egy csavarral vagy öntapadós hátlappal is rögzíthető kis doboz. Ilyenkor jön a belső kárpitbontás, mert igen ritkán van gyári szerelőnyílás, amelyen át könnyen elhelyezhető lenne a vezérlődoboz és a kábelköteg.

Be kell vezetni a vezérlőhöz szenzorok kábelkorbácsát. A szerelő a kiszemelt nyíláson már átvezetett vezetőszálhoz rögzíti a kábelt
(Fotó: Autó-Motor)

A kábelek behúzásához igyekeznek gyári pontot találni, például a hátsó lámpa vezetékének nyílását, a pótkerékfészekben ledugózott nyílást, de ha másként nem megy, a lökhárító alatti szellőzőn vezetik be a kábeleket. 

Minél bonyolultabb egy gépkocsitípus, annál nehezebb a rendszerek beszerelése is.

Ilyen szempontból a kisautók és kompaktok előnyben vannak, és amúgy a parkolássegítő eszköz a meglévő gyári tolatókamera hasznos kiegészítője is lehet. Mialatt készül a kábelezés, az autó színkódja alapján lefújják a gyárilag fekete szenzorfejeket.

A radar vezérlőegységét a jobb hátsó sárvédőbe illesztették, ide vezették el a szenzorok kábeleit is. Utána jöhet a szenzorok bekötése és próbája
(Fotó: Autó-Motor)

A vezérlőegység jelét rendszerint a tolatólámpáról veszik, tehát amint hátramenetet kapcsol a vezető, kigyullad a fehér fény, s rögtön éled a tolatóradar is. A beszerelés időigénye a kocsi és a kiépítendő rendszer bonyolultságától függően másfél órától akár hat óráig terjedhet, természetesen ez nagyban befolyásolja a szerelés költségeit. Ám összességében még egy használt autónál is megfontolandó beruházás a radar, ha a kényelmi szempontokon túl az esetleges parkolási sérülések javítását (illetve másik járműben okozott kár biztosítási fedezetét) is szem előtt tartjuk. 

Szinte semmiben sem különbözik a végeredmény a gyárilag konfigurált parkolóradarétól, a prémiumkategóriás autó látványa nem csorbult
(Fotó: Autó-Motor)