
Fotó: Stefler Balázs
3. Egy elfeledett kategória utolsó képviselője
Egyetlen motorkerékpár-gyártó nemzetnek sincs akkora tapasztalata a soros négyhengeresek terén, mint a japánoknak! Hosszú évtizedekig meghatározó volt ez a motorépítési mód, ám manapság ott tartunk, hogy leginkább a nagy lökettérfogatú gépek kiváltsága marad, a középkategóriából (500–800 cm3) szinte teljesen eltűntek. A soros kéthengeresek kiszorították őket, az olcsóbb gyártás és a nyomatékosság a gyártói és vevői oldalon is erős érv. Ugyanakkor a Honda amolyan utolsó bástyaként még kitart amellett, hogy egy sornégyes blokknak nem csak a topgépekben (Fireblade, Hornet 1000) lehet létjogosultsága. A CB650R és idomos társa, a CBR650R igazi unikumnak számítanak ebből a szempontból, az pedig érthető, hogy
a Honda még mindig lát fantáziát a közepes lökettérfogatú sornégyesekben.
Alapjáraton villanymotor-szerűen finoman jár és nyomatéka nem hirtelen, hanem lineárisan érkezik meg a fordulatszám növelésével. Ugyan ez nem az a blokk, amely alacsony fordulatról nagyot tol, megvan a sajátos bája, főleg, hogy szeret pörögni – 95 lóerős teljesítményét 12 ezres fordulaton adja le. Másfelől egyértelmű, hogy autóúton vagy autópályán nem csak a szélvédelem hiánya miatt fárasztó a gép. Magasabb fordulaton van egy finom, de állandó és jellegzetes vibrációja a blokknak, ami a markolatokon is jelentkezik. Ahhoz hogy teljes képet adjunk a 650-esről, két dolgot ki kell emelnünk. Egyrészt a fogyasztása szerény (városban 5 liter, országúton 4,5 liter/100 km), másrészt annyira hosszú ideje kínálják ezt az erőforrást, hogy biztosan kijelenthetjük: a megbízhatóság és a hosszú távú fenntarthatóság (szerviz- és alkatrészárak) szempontjából kiemelkedően jó csomagnak számít.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!