Négy éve a fura nevű bZ4X piaci bemutatkozása nem sikerült a legjobban. Mindenki magas elvárásokkal közelített a világ legnagyobb autógyártójának első villanyautója felé, a termék viszont enyhe csalódást okozott.
Már a dizájnja, valamint a teljesítmény- és hatótáv adatai sem voltak túl vonzóak,
aztán pedig jött visszahívási akció a kilazulásra hajlamos kerékcsavarok, majd a klímaberendezés kompresszora, végül a fagyásra hajlamos tolatókamera-kép miatt. De gondok voltak a túl konzervatív akkumenedzselő szoftverrel, amely alábecsülte a hatótávot, a nagy fogyasztású fűtéssel – amit később a lábtérbe épített infra fűtőpanelek beépítésével javított ki a Toyota –, és a hideg időben tapasztalható töltési sebességgel is.

Fotó: Toyota
Mivel a versenytársak egyre másra jelentetik meg a középkategóriás elektromos SUV-jaikat, és a piacot még mindig a hatéves Tesla Model Y uralja, a Toyota nem engedhette meg magának, hogy versenyképtelen modellt kínáljon a szegmensben. Ezért most, az életciklus felénél esedékes modellfrissítésnél annyi módosítást hajtott végre a bZ4X-en, hogy
a ráncfelvarráson átesett 2026-os változatot kis túlzással új modellgenerációnak tekinthetjük.
Annyival jobb lett az új verzió, hogy szinte sajnálom azt a 150 ezer vásárlót, aki Európában a régi változat mellett döntött az elmúlt három évben.
Mi változott műszakilag?

Fotó: Toyota
Korábban egy bruttó 71,4 kWh-s akkumulátor volt a kocsihoz, mostantól viszont kétféle (57,7 kWh vagy 73,1 kWh) kapacitású létezik, továbbra is nikkel-mangán-kobalt kémiával, de több cellával. A kis akkumulátor kizárólag a leggyengébb, fronthajtású bZ4X-be kerül be, a nagyobb viszont az összkerékhajtásúhoz is választható.

Fotó: Toyota
Vért izzadhattak a Toyota mérnökei, hogy a bZ4X kompakt eAxle egységeit – amelyek a villanymotort, az invertert és a hajtást integrálják egy egységbe – továbbfejlesszék. Már szilícium-karbid (SIC) félvezetőket használnak bennük, amelyek hozzájárulnak a nagyobb teljesítményhez, a fogaskerekek új bevonata csökkenti a súrlódást, a mechanikus olajszivattyút pedig elektromosra cserélték. Korábban a fronthajtású változat 204, az összkerekes 218 lóerőt tudott leadni, mostantól viszont kétféle elsőkerekes (167 és 224 lóerő) választható, az összkerekes pedig több mint másfélszer (!) erősebb lett:
343 lóerős rendszerteljesítményével már felülmúlja a GR Supra hathengeres turbómotorját is,
és a rendszernyomatéka is 336-ról 439 Nm-re nőtt. Nem csoda, hogy 6,9-ről 5,1 másodpercre csökkent a gyorsulási ideje, és a korábbi 750 helyett már 1500 kilós utánfutót is vontathat.




























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!