Hogy mit ugat, hörög, üvölt, pofázik a tiszás tábor, főleg ott a szósöl médiában, igazából mindegy lenne, csak hát ma oda költözött a „politika” – már amennyiben ez politika.
Hogy mit hazudozik a tiszás tábor szemétláda vezére? Hát mindent is, hát onnan indult, hogy „soha nem leszek EP képviselő, ez viccnek is rossz, különben is, az a világ legnagyobb kamuállása”, meg hogy „soha nem fogok a mentelmi jogom mögé bújni”, de most komolyan, tényleg nem mindegy, mit pofázik ez a fingzsák? Úgyis el lesz takarítva, és az igazság pillanata után eltakarodik majd az országból is, már most azt szokta üvöltözni a menetrend szerinti idegrohamai alkalmával, miszerint „én egy lapra tettem fel mindent, nekem nincs visszaút” – hát nincs, az Ephialtészoknak soha nincs visszaút, takarodni fogsz, és a szar neved örökre összefonódik az emberi minőség legaljával, a pöcével.
Mindettől függetlenül fontosak a tények. A tényeknek pedig Francesca a leghűségesebb asszonya.
Tessék:
„1995-ben Magyarország 84 százalékos eladósodottságnál kapta nyakába a Bokros-csomagot, miközben Románia történelmi okokból összesen 6,6 százalékos adósságot könyvelhetett el. 1998-ban aztán az első Orbán-kormány hatvan százalék körüli adósságot vett át, majd 2001 végén már mindössze 52,2-vel fordult rá arra a kampányra, amelyben ellenfele leszögezte: mindent, ami jó, megtart, de még sokkal többet ad az embereknek (gázáremelés pedig tuti nem lesz, euró viszont annál inkább).
Arra jött rá aztán a 2008-as válság, amelynek nyomán 2010-re az arány ismét meghaladta a nyolcvan százalékot – hogy aztán a második, harmadik és negyedik Orbán-kormány alatt, a 2019-ig tartó időszakban folyamatos csökkenés mellett újfent 65 százalékra mérséklődjék.
Románia eközben a 2010-es 29 százalékot 35 százalékra növelte.
Majd jött a Covid és vele a munkaidő alatti otthoni kenyérdagasztás. A magyar adósságráta 65-ről felszökött 79 százalék környékére, majd 73-74 százalékig szelídült, mostanra viszont valóban csúnyán visszakúszott 76,2 százalékra (ami „hároméves csúcs”, tehát kábé annyi, mint amikor Magyar Péter a Diákhitel Központ vezérigazgatójaként áradozott a magyar helyzetről). Azaz:
a lényegében hatodik éve szusszanás nélkül tomboló válságok és a brüsszeli forrásvisszatartások közepette pillanatnyilag csak négy százalékponttal alacsonyabb az államadósság, mint amekkora 2010-ben volt
(az euróövezeti átlag 2010-hez képest két százalékpontos növekedés). S eközben Románia? A 2019-es 35 százalékról úgy szaladt fel 55-re, hogy idén a várakozások szerint már a hatvan százalékot is simán elérheti (ami a 2010-es arány duplája).
Ausztria a 2019-es 71 százalékból mostanra 82,3 százalékot csinált, Csehország 29,6-ból 43,8-at, Szlovákia 49,3-ból 62,8-at, Lengyelország pedig a 45-ből 58,2-t
(idén eddig uniós bajnok ott az adósságnövekedés, ennyit a varsói gyorsról meg az uniós pénzekben való bizakodásról). Ennek közepette kellene az erdélyi influenszernek állítólag megvilágosodnia, hogy Orbánnál semmi nem lehet rosszabb.”
A teljes cikk itt olvasható.
