Mindenkinek van egy „saját ötvenhatja”

Ötvenhat a legigazibb élő ünnepünk, az az esemény, amelyből a mai Magyarország és mai politikai rendszerünk gyökerezik - mondta Kósa Lajos Szentesen.

Kósa Lajos a református templom melletti kopjafánál tartott ünnepi beszédében úgy fogalmazott: mindenkinek van egy „saját ötvenhatja”. Még olyan is akad, hogy az eseményeket „elhazudják, vagy megmásítják”, hiszen ma még a forradalom mindkét oldalának szereplői velünk élnek – tette hozzá.

A politikus méltatta a „sztálinista diktatúra” elleni 1956-os, széles körű társadalmi összefogást, és párhuzamot vont a forradalom, a rendszerváltás és a „posztkádári szocialisták” tevékenységét elutasító 2010-es választások között. „Érdekes, hogy mindhárom esetben ugyanazt a politikai csoportosulást utasította el egységesen a magyar nemzet” – mondta az alelnök. Ötvenhat másik tanulsága, hogy akkor szinte minden honi politikai erő ki akart lépni abból a szerveződésből, amit a Szovjetunió neve fémjelzett. Azt mondták: Magyarország nem lehet sikeres, szabad, illetve a magyar emberek otthona, ha nem a saját útját járja, természetesen a politikai realitásokat tudomásul véve, világpolitikai szövetségekben – húzta alá. Jelezte: a rendszerváltás után nem, csupán 2010-ben találtunk rá erre az útra.

Ötvenhat nélkül máshogy alakult volna

Kósa Lajos az 56 évvel ezelőtti történelmi eseményeket felidézve kiemelte, hogy amennyiben nincsen ötvenhat, valószínűleg a Kádár-rendszer is máshogy épül ki: „jóval több benne a kommunizmus és kevesebb a gulyás”.
Ez a rendszer azonban 1989-ben összeomlott, és miután MSZMP utódjaként megalakult az MSZP, „megértük azt is, hogy a forradalom 50. évfordulóján ugyanaz a politikai elit lövette az ünneplő tömeget Budapest utcáin” – fogalmazott, hozzátéve: „az nem lehet, hogy nem tudjuk kivetni a nemzet testéből azt az elitet, amelyik állandóan ellene fordul”.  S bár 2010 óta a posztkádári korszak végleg lezárult, 1956 még mindig itt kísért, hiszen az MSZP továbbra is a magyar politikai élet szereplője – mondta Kósa Lajos.

Lezárni egy korszakot

Ezt az „elképzelhetetlen helyzetet” a fideszes politikus ahhoz hasonlította, mintha a második világháború után megalakult volna „a reformnáci párt”, mely a parlamentbe bejutva mind a mai napig „osztaná az észt” Németországban.

Ha ötvenhatot komolyan vesszük, akkor ebbe a helyzetbe „nálunk sem szabad beleszokni” – vélekedett Kósa Lajos, s hozzáfűzte: egy demokráciában az különbözteti meg a demokratikus politikai erőket a diktatúrát gyakorlóktól, hogy nincsen közöttük átjárás. „Ha nincs reformnáci párt, akkor reformkommunista párt sincsen. Ezt a korszakot akkor tudjuk lezárni, ha a politikai térből eltűnik a forradalmat leverő párt utóda” – jelentette ki a politikus. A magyar demokráciának és baloldalnak egyaránt az tenne a legjobbat, ha a szocialista érzelmű emberek otthagynák az MSZP-t és alapítanának egy új pártot, melyet nem terhel felelősség a forradalom leverésében – állította a Fidesz alelnöke.

Amit 1956-ban akart a nemzet, az ma teljesül: Magyarország szabad, demokratikus, hazánkban szólásszabadság van és a politikai tevékenységek szabadsága is megvalósul. Emellett azonban „újra kell gombolni” és önálló, a saját érdekei szerinti útra terelni a gazdaságot, ez a feladat pedig ma még nincs elvégezve – közölte Kósa Lajos.

Október 23-a a szabadság, a magyar önállóság ünnepe, a „legfiatalabb” nemzeti ünnep, amelyről a magyar közvélemény még mindig nehezen tudja eldönteni, hogyan illeszkedjen az ünnepek sorába – mondta Navracsics Tibor, Magyarország miniszterelnök-helyettese, közigazgatási és igazságügyi miniszter hétfőn Szabadkán.

A budapesti lengyel nagykövetség október 23. alkalmából Szétlőtt városok, Poznan – Budapest 1956 címmel utcai fotókiállítást rendez a Lengyel Intézet előtt. A kiállítás bemutatja, hogyan él az '56-os események emléke a két városban és a két nép tudatában.

A Szabadnak lenni jó! címmel a budapesti Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumban nyílt kiállítás – a tárlat 56 fotóját a Magyar Távirati Iroda 1956-os forradalmat megörökítő felvételeiből a Terror Háza Múzeum szakemberei válogatták – esélyt kínál arra, hogy a hivatalos történelem mélyén rejtőző személyes történetek is figyelmet kapjanak.

Kik dobáltak kézigránátokat a sebesült tüntetőkre? Lőttek -e a menekülő emberekre, és kik tagadták meg a tűzparancsot? 1956 őszének megtorlásai.

1956 után nem lehetett többé nem tudomásul venni, hogy a Szovjetunióban és a fennhatósága alatt álló országokban fennálló rendszerek valójában népellenes, korrupt és életképtelen totalitárius diktatúrák.

„Még a golyó sem fog benneteket” – volt olvasható a magyar asszonyoknak, lányoknak szóló röpiraton 1956. december elején, amikor tüntetésre hívták a nőket a diktatúra, a levert forradalom miatti tiltakozásul. Néhány nappal később több ezres tömeg vonult a Hősök terére nem rettenve meg a szovjet katonák fenyegető jelenlététől. Nők 1956-ban, akikről keveset tudunk, de közel hatvan évvel később is van üzenetük a számunkra.

Egy öreg mentőautó díszeleg a Toldy Ferenc Gimnázium bejárata előtt. Az 1956-os forradalom ötvenhatodik évfordulójára egy különleges előadással készültek a diákok. Az egykori ötvenhatos mentősök életét dramatizálták. A pillanatot pedig csak fokozta, hogy a tömegből egyszer csak felállt és mesélni kezdett egy idős mentős, aki 56 éve valóban életeket mentett Budapesten.