A Bálványosi Szabadegyetem hagyományosan legnagyobb érdeklődéssel várt előadója Orbán Viktor, aki nem egyszer később kormányzati intézkedésre is váltott gondolatokat osztott meg hallgatóságával. A 2008-as tusványosi beszéd alkalmával, még az ellenzékben lévő Fidesz elnökeként figyelmeztetett, a kormányzó balliberálisok kivették a státustörvényből „az egységes magyar nemzet” fogalmát, amivel helyrehozandó kárt okoztak. A 2010-es kormányváltás után a kétharmados jobboldali többségű parlament egyik első döntése volt a radikális szemléletváltást szemléltető törvény a kettős állampolgárságról, amivel begyógyították a 2004. december 5-ei, fájó eredménytelenségű népszavazás sebeit is. Orbán már akkor beszélt a mindenki számára elérhető tudásról: a számok ma azt bizonyítják, jó tendenciában van az elérhető felsőoktatás, ugyanis nem csupán a kormány által írásban vállaltnál tanulhatnak többen ingyenesen, hanem a balliberális rettegés ellenére a tavalyi létszámnál is.
2009-ben Tusnádfürdőn Európa jobboldali korszakát vizionálta. Szerinte globálisan befuccsolt „a baloldali varázslat”. A közelgő új korszaknak az akkori beszéd szerint a védett munkafeltételekhez való jogról kell szólnia – kormányra kerülve a Fidesz megalkotta a munkahelyvédelmi akciótervet (illetve folyamatosan növekednek a nők munkába való visszatérésének esélyei, s javulnak a diákmunka feltételei), és hosszú idő után végre újra növekedni kezdett a foglalkoztatottak száma is.
Akkori szónoklatában határozottan figyelmeztetett, az európai balliberálisok fegyvertárának gyakran használt eszköze az antiszemitizmus vádja, amit boldog-boldogtalan ellen előhoznak, ha nem osztják az ő nézeteiket. Ezzel szemben azt hangoztatta, üres szólamok helyett a nyugodt, kiegyensúlyozott és eredményes kormányzás a leghatékonyabb eszköz a szélsőségek kordában tartására.
A 2010-es tavaszi változás utáni Tusványoson aggodalmát fejezte ki a munkahelyek számának Európa-szintű csökkenése miatt, ez pedig Orbán Viktor számára azt üzeni, hogy az állam nem szállhat ki teljesen a piacgazdaságból, „a kapitalizmus nem hoz mindenkinek automatikusan jólétet”. Célként tűzte ki, hogy a spekulánsok helyett a tisztességes ember járjon jobban, ami mögött nyilvánvalóan a később létrejövő igazságos adórendszert és közteherviselést értette – benne a bankadóval és a válságadókkal.
Egy esztendővel később egy újabb aspektusát bírálta a kontinentális gazdaságpolitikának: visszafizethetetlen tartozásokról beszélt, ami miatt „szükségszerű a régi világ összeomlása”. Aláhúzta, sok ország fedezet nélküli hitelekből állította magát hamis fejlődési pályára, az adósság visszafizetését pedig felelőtlenül a jövőre bízzák. Ismert, az államadósság 80 százalék fölötti szintjét a második Orbán-kormánynak sikerült a lélektani határ alá szorítania úgy, hogy közben folyamatosan törleszti az IMF-nek a Gyurcsány–Bajnai-korszakban felvett hiteleket.
A kétharmados „forradalom” szerinte válasz volt arra a kérdésre, hogy a magyarok elszenvedői akarnak-e lenni a folyamatoknak, vagy cselekedni akarnak-e. Beszélt a már bevezetett kettős állampolgárság intézményéről a nagy számú erdélyi hallgatóság előtt, illetve az új alaptörvényről, az alakuló új közteher-viselési szisztémáról és a demográfiai folyamatok megállításáról is. Szónoklata végén azt vizionálta, a gazdasági fejlődés európai motorja hazánk térsége lesz, ezért kell erőket összpontosítani az újraiparosításba, konkrétan egy európai termelési központba.
Tavaly kétszer is beszélt a Tusványoson Orbán, ugyanis válaszolt a hallgatóság kérdéseire a hagyományos előadást követően. Keményen bírálta Brüsszelt, amiért a csirkeketrecek méretével és a disznóólakba telepített játékokkal töltenek fontos heteket, miközben a munkanélküliség égeti a talpuk alatt a talajt.
