A Bálványosi Szabadegyetem hagyományosan legnagyobb érdeklődéssel várt előadója Orbán Viktor, aki nem egyszer később kormányzati intézkedésre is váltott gondolatokat osztott meg hallgatóságával. A 2008-as tusványosi beszéd alkalmával, még az ellenzékben lévő Fidesz elnökeként figyelmeztetett, a kormányzó balliberálisok kivették a státustörvényből „az egységes magyar nemzet” fogalmát, amivel helyrehozandó kárt okoztak. A 2010-es kormányváltás után a kétharmados jobboldali többségű parlament egyik első döntése volt a radikális szemléletváltást szemléltető törvény a kettős állampolgárságról, amivel begyógyították a 2004. december 5-ei, fájó eredménytelenségű népszavazás sebeit is. Orbán már akkor beszélt a mindenki számára elérhető tudásról: a számok ma azt bizonyítják, jó tendenciában van az elérhető felsőoktatás, ugyanis nem csupán a kormány által írásban vállaltnál tanulhatnak többen ingyenesen, hanem a balliberális rettegés ellenére a tavalyi létszámnál is.
2009-ben Tusnádfürdőn Európa jobboldali korszakát vizionálta. Szerinte globálisan befuccsolt „a baloldali varázslat”. A közelgő új korszaknak az akkori beszéd szerint a védett munkafeltételekhez való jogról kell szólnia – kormányra kerülve a Fidesz megalkotta a munkahelyvédelmi akciótervet (illetve folyamatosan növekednek a nők munkába való visszatérésének esélyei, s javulnak a diákmunka feltételei), és hosszú idő után végre újra növekedni kezdett a foglalkoztatottak száma is.
Akkori szónoklatában határozottan figyelmeztetett, az európai balliberálisok fegyvertárának gyakran használt eszköze az antiszemitizmus vádja, amit boldog-boldogtalan ellen előhoznak, ha nem osztják az ő nézeteiket. Ezzel szemben azt hangoztatta, üres szólamok helyett a nyugodt, kiegyensúlyozott és eredményes kormányzás a leghatékonyabb eszköz a szélsőségek kordában tartására.
A 2010-es tavaszi változás utáni Tusványoson aggodalmát fejezte ki a munkahelyek számának Európa-szintű csökkenése miatt, ez pedig Orbán Viktor számára azt üzeni, hogy az állam nem szállhat ki teljesen a piacgazdaságból, „a kapitalizmus nem hoz mindenkinek automatikusan jólétet”. Célként tűzte ki, hogy a spekulánsok helyett a tisztességes ember járjon jobban, ami mögött nyilvánvalóan a később létrejövő igazságos adórendszert és közteherviselést értette – benne a bankadóval és a válságadókkal.