„Ártatlan vagyok” – Kilencvenéves lenne Tóth Ilona

Idén lenne kilencvenéves az a Tóth Ilona, aki nem érhette meg a 25. születésnapját sem, hiszen 1957. június 28-án koholt vádak alapján kivégezték, holott a végrehajtók is tudták: a medika nem ölt embert. A XVI. kerület posztumusz díszpolgárának szülőházát az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára az önkormányzat felújíttatta, az intézménynél pedig idén többek között M. Kiss Sándor Széchenyi-díjas történész és Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnöke emlékezett a mártír medikára.

Szabó Réka Zsuzsanna
2022. 10. 23. 6:45
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az eseményen többek között Maczkó Mária Magyar Örökség-díjas népdalénekes lépett fel.

Tóth Ilona 1932. október 23-án született a most a XVI. kerülethez tartozó Árpádföldön. Négyéves volt, amikor a szülei elváltak. Ezután tanító édesanyja és iskolaigazgató nagyapja tanította meg a tudás tiszteletére, talán ennek is köszönhette, hogy az egyetem végéig kitűnő tanuló volt. Szeretett sportolni: először atletizált, majd vívott és sportrepülőnek is jelentkezett. Egyetemi csoporttársai szerint személyiségének varázsa volt, ezért nagyon tisztelték és a betegei is szerették. Mivel évfolyamelső volt, tanárai közül többen meghívták tanszékükre demonstrátornak. A forradalom első napjainak eseményeiben tevőlegesen nem vett részt, édesanyával otthonról, a rádión keresztül követte a történéseket. Október 26-án azonban az orvosok segítségét kérték, így a Péterfy Sándor utcai kórházban kapott egy vöröskeresztes karszalagot és egy gépkocsit, majd egy sofőrrel sebesülteket szállított. November 4-én a mentőszolgálat vezetője kinevezte Tóth Ilonát a Domonkos utcai kisegítőkórház vezetőjének. November 19-én vették előzetes letartóztatásba, kezdetben csak röplapok előállításával és terjesztésével gyanúsították, december 4-re azonban megszületett a koncepció: akkortól már gyilkossággal vádolták, vagyis hogy egy ávósnak vélt rakodómunkást különös kegyetlenséggel megölt. Köztörvényes bűnözőnek bélyegezték, így akarták őt és a forradalmat lejáratni itthon és külföldön is. Az elsőfokú ítéletet 1957. április 8-án hirdették ki: Tóth Ilona, Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc halálbüntetését másodfokon megerősítették. Tóth Ilonát 1957. június 28-án akasztották fel, és halála után még fél órán keresztül hagyták a bitófán függni. Édesanyja élete végéig, 1976-ig magánál hordta lánya utolsó üzenetét, amelyben ezt írta: „Ártatlan vagyok”.

Borítókép: M. Kiss Sándor történész Tóth Ilona szülőházánál emlékezett a mártír medikára (Fotó: Mészáros Tibor)

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.