időjárás -1°C Aranka 2023. február 8.
logo
Ha sok százezer ember egy irányba fejezi ki akaratát, annak van ereje

Dömötör Csaba: A baloldal a valósággal vív harcot

Máté Patrik
2022.10.10. 05:45 2022.10.10. 09:19
Dömötör Csaba: A baloldal a valósággal vív harcot

– Az érzéketlen nyilatkozatok őszi parádéja zajlik – fogalmazott a brüsszeli szankciókról Dömötör Csaba a Magyar Nemzetnek adott interjúban. A Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára szót ejtett a nemzeti konzultációról, a baloldalhoz külföldről érkező kampánytámogatásokról, valamint a Demokratikus Koalíció árnyékkormányáról is.

– Miért fontos, hogy a kormány nemzeti konzultációt indít az energiaszankciókról?

– Mert lépéskényszerben vagyunk. Európa az elmúlt évtizedek legsúlyosabb energiaválságát éli át. Ez az élet minden területén negatív nyomot hagy, legyen szó a fűtésről, a gazdaság működéséről vagy éppen az élelmiszerárakról. A válságot csak részben lehet a háború kitörésével magyarázni. Épp ennyire oka az a vakvágányos brüsszeli politika, amely az európai állampolgárok és az európai gazdaság érdekeit másodlagosnak tekinti. A választás idején még arról volt szó a brüsszeli tárgyalótermekben, hogy a szankciók nem terjednek ki az energiára. Aztán júniusban ezt felülírták, annak minden következményével. Ez épp elég ok arra, hogy megkérdezzük erről a magyarok véleményét.

– A konzultációkat mindig sokan töltötték ki, ami erős felhatalmazást adott a kormánynak. A mostani konzultációval megálljt lehet parancsolni az átgondolatlan szankciós politikának?

– Jogos a reményünk, hogy igen. Van már jó tapasztalatunk erről. A mostani vita sok szempontból hasonlít a migrációs vitához. Akkor is tagadták a betelepítési tervek létét, majd azt mondták, nem lesz kötelező, aztán csak felkúszott a napirendre. Konzultációkra és népszavazásra volt szükség ahhoz, hogy ne tudják Magyarországra erőltetni. Azóta sem tudták bevezetni. Ha sok százezer ember egy irányba fejezi ki akaratát, annak van ereje. Ezt várjuk a mostani konzultációtól is.

– Láthatóan Brüsszel továbbra sem tett le az eddigi politikájáról, miután a napokban bejelentették a nyolcadik szankciós csomagot. Ezután még fontosabb, hogy a magyarok elmondhassák a véleményüket a kérdésben.

– A szankcióknak több csoportja van. Vannak olyanok, amelyek technikai jellegűek és nem okoznak kárt az európai gazdaságnak. Aztán vannak olyanok, amelyek okoznak károkat, de legalább sikerült elérnünk, hogy Magyarország mentességet kapjon. Ilyen az olajszankció. Aztán vannak olyanok, amelyeket még nem vezettek be, de szeretnék. Ezek közé tartozik a nukleáris energiát érintő vagy éppen a gázszankció. Utóbbit az Európai Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke is szeretné életbe léptetni. Teljesen mindegy, hogy ársapka vagy teljes importkorlátozás formájában fogadnák el őket, áremelkedéshez és ellátási zavarokhoz vezetnek. A gáz ára a szankciók első lebegtetése után két-háromszorosára nőtt, és most is kétszerese annak a szintnek, ami a háború után pár héttel volt. Ebből is látszik, hogy nem a háború ténye, hanem a ­rossz bürokrata válaszok okozzák a gazdasági turbulenciát.

– Várható, hogy Európa más országaiban példát vesznek hazánkról, és szintén megkérdezik az állampolgárokat a szankciókról?

– Jó lenne, de az eddigi nyilatkozatok alapján ez nem túl valószínű. Inkább az érzéketlen nyilatkozatok őszi parádéja zajlik. Azt mondják, „szenvedni fogunk, de túléljük”, „meg kell fizetnünk a tanulópénzt” vagy például hogy a német állampolgárok véleménye másodlagos a nemzetközi kötelezettségekhez képest. Ez a hozzáállás nem a párbeszédről szól, hanem az elitizmusról. Lehet, hogy Verhofstadt úr többszintes, palotaszerű házában nem érződik a szankciók ára, de az európai háztartások nagy részében nagyon is.

– A baloldalon a bejelentés óta folyamatosan támadják a konzultációt, és rendre azzal vádolják Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy ő is megszavazta azokat a szankciókat, amik ellen most a kormány fellép.

– Én is hallom ezeket az állításokat a parlamentben. Értem a céljukat, de ettől még a helyzet az, hogy a miniszterelnök mentességet harcolt ki Magyarország számára az olajszankciók ügyében, és az első említés óta ellenzi a gázszankciókat. Egyébként ez is hasonlít kicsit a korábbi migrációs vitához. Akkor azt bírták állítani, hogy valójában a kormány bevándorláspárti. Még Márki-Zay Péter is próbálkozott ezzel. Abszurd az egész. A szankciós ügyben azért is, mert pár hete még azért támadták a kormányfőt, mert nem támogatja azokat.

– Nemrég az Európai Parlament ismét elfogadott egy hazánkat elítélő jelentést, ugyanakkor az állásfoglalásnak semmilyen jogi következménye nincs. Akkor mégis miért üzent hadat az EP az elmúlt 12 évben már harmadszorra Magyarországnak?

– Szerintem jóval több alkalommal megtette. Mindig is nyomásgyakorló eszköznek tekintettem ezeket a jelentéseket. Az első ilyet még a brüsszeli Fidesz-delegáció munkatársaként éltem át a médiatörvény elfogadása idején. Már akkor sem számítottak a tények, most sem igazán számítanak. Egy rakás kérdésben egyetértésre jutottunk az évek alatt az Európai Bizottsággal, mégis ugyanazokat az üres politikai léggömböket eregetik minden ilyen vitában. A különbség csak annyi, hogy most már jóval kisebb üléstermi érdeklődés mellett futnak ezek a viták.

– Biztatóan alakulnak a tárgyalások az Európai Bizottsággal a hazánknak járó uniós forrásokról. Sikerülhet a megegyezés, amit láthatóan a hazai és a nemzetközi baloldal is próbál elgáncsolni?

– Az Európai Bizottsággal jó ideje konstruktív légkörben zajlanak a tárgyalások. Ugyanakkor az is jól látszik, hogy az Európai Parlament nem szeretne megállapodást, fontosabbak neki az ideológiai szempontok. Azért az Euró­pai Bizottság konkrét kérései sem mentesek az abszurd motívumoktól. Vegyük például a vagyonnyilatkozatok rendszerét. A korábbit vissza-visszatérően kritizálták. Erre áttértünk az európai parlamenti nyilatkozati rendszerre. Erre azt kérték, térjünk vissza a korábbihoz. Rendben. De ezek után a cinizmus hódolói feltehetik azt a kérdést, hogy az Európai Bizottság mikor kaszálja el az Európai Parlament vagyonnyilatkozati rendszerét? Komolyra fordítva, ebből is látszik, hogy nem is igazán a jogszabályainkról szól ez, hanem a nyomásgyakorlásról. Intő példa a lengyeleké. Ők már tavasszal megállapodtak, és még nem kaptak egy euró­centet sem.

– Példátlan botrány robbant ki a hazai baloldalon, miután Márki-Zay Péter maga ismerte be, hogy amerikai pénzből kampányolt. Meglepő, hogy a baloldalt külföldről finanszírozzák?

– Nem is a külföldi támogatás jelensége lepett meg igazán, hanem a nagyságrend. Márki-Zay Péter több száz millióról beszélt, azóta viszont tudjuk, hogy a mostani kampány esetén kétmilliárdos támogatás érkezett. Az azért nem két fillér. A legfontosabb ebben az, hogy a törvények értelmében tilos a pártokat külföldről támogatni. Nem tudni, hogy Márki-Zay Péter tisztában van-e ezzel. Mindenesetre egyértelműen arról beszélt, hogy nemcsak magyar, hanem külföldi állampolgárok is adhattak pénzt abba az amerikai szervezetbe, amelyik finanszírozta a baloldal kampányát. Ez az akciócsoport Karácsony Gergely mozgalmát és Márki-Zay Péter szervezetét is pénzelhette. Most azzal védekeznek, hogy ennek semmi köze nem volt a kampányhoz. Csakhogy a Mindenki Magyarországa Mozgalom logója ott világított a választási plakátokon. Minek van köze a kampányhoz, ha nem a választási plakátoknak? Szerintem a legapróbb részletekig ki kell vizsgálni, hogy fennállt-e a külföldi finanszírozás ténye. Nem a kekeckedés igénye ­miatt, hanem azért, mert aligha filantróp jótékonykodó nagyapóskodásról van szó. Ilyen hatalmas összegekért minden bizonnyal kérnek valamit cserébe. Zárójelben jegyzem meg, hogy az amerikai szervezet mögött álló spekuláns milliárdos egy vagyont kaszált a szankciókon azzal, hogy tengerentúli energiavállalatokba fektette a pénzét. Így legalább kevesebb a kérdőjel azzal kapcsolatban, hogy az ellenzék miért visz szankciópárti politikát hónapok óta. Elzárták volna a gázcsapokat, importkorlátozást követelnek, és a paksi bővítés leállítását. Ez jó lehet a szponzoraiknak, de Magyarországnak semmiképp.

– Mit szól ahhoz, hogy a legerősebb baloldali párt, a Demokratikus Koalíció árnyékkormányt alakít?

– Abból a szempontból egy kicsit sem meglepő ez, hogy mindig is világos volt, melyik a meghatározó erő a baloldalon. Véletlenül sem Karácsony Gergely, nem is a baloldalhoz teljesen hasonult Jobbik, és még csak nem is a Momentum vagy az MSZP hirdetett árnyékkormányt, hanem a DK. Legalább így még egyértelműbb, mi is a különbség a két oldal politikája között. Vegyük például az új árnyék-gazdaságiminisztert. Tudjuk róla, hogy nem támogatta a minimálbér emelését, ahogy a családi adó-visszatérítést sem. Emellett támadta az árstopokat és reményét fejezte ki, hogy ezeket minél hamarabb ki lehet vezetni. A benzinárstopot már a nyár végén megszüntette volna. Ez még mindig ugyanaz a tőről metszett 2010 előtti politika, amelyik a családokra terhelné egy gazdasági válságidőszak minden problémáját.

Dobrev a színpadon, Gyurcsány a háttérben

Gyurcsány Ferencnek nem szánnak szerepet a kongresszuson, de annak fő mondanivalója várhatón a bukott miniszterelnök utóbbi időben tett nyilatkozataihoz igazodik majd.

– Gyurcsány Ferenc egy interjúban arról beszélt, hogy nem alapértelmezett, hogy 2024-ben támogatják Karácsony Gergelyt az önkormányzati választáson. Ezzel megkapta a selyemzsinórt Budapest főpolgármestere?

– Az igazi selyemzsinórról mindig a választók döntenek. Bárhogy is legyen, nem is az a legfontosabb, hogy ki üzenget éppen Karácsony Gergelynek, hanem a teljesítménye, pontosabban annak teljes hiánya. Állandósuló dugók, nem összehangolt beruházások sora, elhúzódó Lánchíd-felújítás, a szemétszállítás akadozása. Sorolhatnánk a teszetoszaság bizonyítékait. Eltelt három év, de az érdemi cselekvéssel adós maradt a Városháza. Tarlós István építkezésről szóló időszakát a karácsonyi pangás váltotta fel. Ezek után nem meglepő, hogy a baloldalon is mérlegelik, érdemes-e a támogatásukra.

– Szeptember végén megkezdődött a parlament őszi ülésszaka. A kormánypártoknál a stabilitás, míg az ellenzéknél a további erodálódás figyelhető meg, elég csak a Jobbik és Jakab Péter közötti háborúra gondolni. Mi a benyomása eddig a jelenlegi ülésszakról?

– A legtanulságosabb talán az, hogy a baloldal hogyan vív elszánt harcot a valósággal. Ha valaki meghallgatja a felszólalásaikat, az az érzése támadhat, hogy csak Magyarország küzd gazdasági kihívásokkal. Ezzel szemben Németország a gázhiány fenyegetésével küszködik, Svájcban korlátozzák a fűtést, és az Egyesült Királyságban is az élelmiszerárak emelkedése a címlapok témája. A kiváltó okokat is próbálják letagadni. Azt mondják, működnek a szankciók. Nem tudjuk, hogy szimpla belpolitikai számításról van szó vagy a külföldi szponzoraik elvárásairól, de a végeredmény szempontjából mindegy is. Sokkal beljebb lennénk, hogyha legalább a szankciók ügyében segítenék a kormány küzdelmét. Ha nem így döntenek, akkor is megyünk tovább.

– Fontos téma a tanárok bérének a helyzete. Mikor várható pozitív változás a pedagógusfizetések terén?

– Érdemes felidézni az előzményeket. A kormány béremelések iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy az első nagy átfogó béremelési program épp a pedagógusok számára indult, 2012-től 2017-ig tartott. Azóta eltelt pár év, de időközben is történtek béremelések. A járvány alatt is és idén januárban is. Ezenfelül a miniszterelnök további emelésre tett javaslatot. Ráadásul a kormány az uniós forrásokat is bevonná a béremelést segítő eszközök közé. Ezért még egy nyomós okunk van arra, hogy küzdjünk azért, hogy az uniós források minél hamarabb megérkezzenek. Ezek a források járnak az országnak.

Borítókép: Dömötör Csaba (Fotó: Bach Máté)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.