– Miért fontos, hogy a kormány nemzeti konzultációt indít az energiaszankciókról?
– Mert lépéskényszerben vagyunk. Európa az elmúlt évtizedek legsúlyosabb energiaválságát éli át. Ez az élet minden területén negatív nyomot hagy, legyen szó a fűtésről, a gazdaság működéséről vagy éppen az élelmiszerárakról. A válságot csak részben lehet a háború kitörésével magyarázni. Épp ennyire oka az a vakvágányos brüsszeli politika, amely az európai állampolgárok és az európai gazdaság érdekeit másodlagosnak tekinti. A választás idején még arról volt szó a brüsszeli tárgyalótermekben, hogy a szankciók nem terjednek ki az energiára. Aztán júniusban ezt felülírták, annak minden következményével. Ez épp elég ok arra, hogy megkérdezzük erről a magyarok véleményét.
– A konzultációkat mindig sokan töltötték ki, ami erős felhatalmazást adott a kormánynak. A mostani konzultációval megálljt lehet parancsolni az átgondolatlan szankciós politikának?
– Jogos a reményünk, hogy igen. Van már jó tapasztalatunk erről. A mostani vita sok szempontból hasonlít a migrációs vitához. Akkor is tagadták a betelepítési tervek létét, majd azt mondták, nem lesz kötelező, aztán csak felkúszott a napirendre. Konzultációkra és népszavazásra volt szükség ahhoz, hogy ne tudják Magyarországra erőltetni. Azóta sem tudták bevezetni. Ha sok százezer ember egy irányba fejezi ki akaratát, annak van ereje. Ezt várjuk a mostani konzultációtól is.
– Láthatóan Brüsszel továbbra sem tett le az eddigi politikájáról, miután a napokban bejelentették a nyolcadik szankciós csomagot. Ezután még fontosabb, hogy a magyarok elmondhassák a véleményüket a kérdésben.
– A szankcióknak több csoportja van. Vannak olyanok, amelyek technikai jellegűek és nem okoznak kárt az európai gazdaságnak. Aztán vannak olyanok, amelyek okoznak károkat, de legalább sikerült elérnünk, hogy Magyarország mentességet kapjon. Ilyen az olajszankció. Aztán vannak olyanok, amelyeket még nem vezettek be, de szeretnék. Ezek közé tartozik a nukleáris energiát érintő vagy éppen a gázszankció. Utóbbit az Európai Bizottság elnöke és az Európai Tanács elnöke is szeretné életbe léptetni. Teljesen mindegy, hogy ársapka vagy teljes importkorlátozás formájában fogadnák el őket, áremelkedéshez és ellátási zavarokhoz vezetnek. A gáz ára a szankciók első lebegtetése után két-háromszorosára nőtt, és most is kétszerese annak a szintnek, ami a háború után pár héttel volt. Ebből is látszik, hogy nem a háború ténye, hanem a rossz bürokrata válaszok okozzák a gazdasági turbulenciát.
– Várható, hogy Európa más országaiban példát vesznek hazánkról, és szintén megkérdezik az állampolgárokat a szankciókról?
– Jó lenne, de az eddigi nyilatkozatok alapján ez nem túl valószínű. Inkább az érzéketlen nyilatkozatok őszi parádéja zajlik. Azt mondják, „szenvedni fogunk, de túléljük”, „meg kell fizetnünk a tanulópénzt” vagy például hogy a német állampolgárok véleménye másodlagos a nemzetközi kötelezettségekhez képest. Ez a hozzáállás nem a párbeszédről szól, hanem az elitizmusról. Lehet, hogy Verhofstadt úr többszintes, palotaszerű házában nem érződik a szankciók ára, de az európai háztartások nagy részében nagyon is.
– A baloldalon a bejelentés óta folyamatosan támadják a konzultációt, és rendre azzal vádolják Orbán Viktor miniszterelnököt, hogy ő is megszavazta azokat a szankciókat, amik ellen most a kormány fellép.
– Én is hallom ezeket az állításokat a parlamentben. Értem a céljukat, de ettől még a helyzet az, hogy a miniszterelnök mentességet harcolt ki Magyarország számára az olajszankciók ügyében, és az első említés óta ellenzi a gázszankciókat. Egyébként ez is hasonlít kicsit a korábbi migrációs vitához. Akkor azt bírták állítani, hogy valójában a kormány bevándorláspárti. Még Márki-Zay Péter is próbálkozott ezzel. Abszurd az egész. A szankciós ügyben azért is, mert pár hete még azért támadták a kormányfőt, mert nem támogatja azokat.