Tusványoson olyan pezsgő, szabad, szellemi-kulturális értelemben felemelő miliő fogadja a látogatókat, amelyet kevés helyen tapasztalhatunk meg a világon. A rengeteg programot elnézve a Piramis együttes Ha volna két életem című száma elevenedik fel előttünk, bár egy széles érdeklődési körrel rendelkező embernek talán két élet sem volna elég ahhoz, hogy az összes, számára érdekes programot végigjárja.
A rendezvény varázsához – a felemelő előadások, az együttlét, az összetartozás érzése mellett – hozzátesz az is, hogy a tömegben járva-kelve bármikor összefuthatunk különböző ismert zenészekkel, élsportolókkal, miniszterekkel, államtitkárokkal, elemzőkkel és más közéleti személyiségekkel. Még a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság hőseivel (Király Gáborral, Nikolics Nemanjával, Priskin Tamással, Pintér Ádámmal) is készíthetünk közös fotót, válthatunk velük néhány szót.
Utazás a csodák birodalma felé
Hétszáz-nyolcszáz kilométer autópályán sem kevés. Hát még, ha az út egy részét szerpentineken kell megtenni! A magyar–román határt átlépve az utazót a kitűzött román zászlók sokasága és a trikolórra festett lakóházak mellett az egynyelvű helységtáblák emlékeztetik:
ez itt Románia.
Tusnádfürdő felé haladva szinte egyáltalán nem találkozunk magyar, s csak elvétve látunk angol, francia, német nyelvű feliratokat. Később azonban az anyanyelvünkön íródott helységnévtáblák mellett megjelennek az első nagy fenyvesek, a hegyvidék magas páratartalmától kifejlődő gyönyörű, életzöld legelők, s felejthetetlen látványt nyújtanak a Kárpát-medence messzi tájairól érkező vándorainak, akik meglepődve csodálják a hosszú út után megjelenő magyar világot:
Erdélyországot.
Medveveszély Tusványoson
„Vigyázat, medveveszély! Közvetlenül az ön környezetében” – jelenik meg a felirat telefonunk képernyőjén egy ordító vészjelzést követően, néhány pillanattal azután, hogy megérkezünk tusnádfürdői szálláshelyünkre. Talán nem véletlen, hogy az erdélyi tartózkodásunk első napjaiban minden bokorra, susnyásra, lehetséges medverejtekhelyre gyanakvó szemmel tekintünk.
A medvék azonban nem zaklatják a jelenlevőket a tábor ideje alatt. Sőt, közvetlen módon talán máskor sem, ugyanis – mint a helybéliektől megtudjuk – hozzászoktak már az emberek jelenlétéhez.
A béke ideje?
„A béke ideje” – ez az idei bálványosi szabadegyetem és diáktábor mottója. Feltételezhetően ennek szellemében hívták meg újra a szervezők azt a Quimbyt, amelynek frontembere korábban olyan „verset” írt a magyar miniszterelnökről, amiben a „varangykirály” a legfinomabb kifejezés.
A zenészek most a meghívást ugyan elfogadták, a békejobbot már nem. A baloldali politikát felviszik a színpadra is: a tanártüntetésekről ismert (Indesit) logóval, a piros felkiáltójellel jelennek meg a pódiumon. Általánosságban azonban elmondható, hogy a rendezvény valóban a szlogen szellemében múlik el, s még a politikai viták is kulturált mederben zajlanak le.
„Érezni kell azt, uram!” – Orbán Viktor beszéde
A szervezők a tábor ideje alatt többször figyelmeztetik a jelenlevőket, hogy a rendezvény szombati napján provokációra készülnek a román nacionalisták, s arra kérik a hallgatóságot, hogy „legyünk toleránsak, s valóban mutassuk meg, hogy eljött a béke ideje”. A kormányfő július 22-i, szombati előadásán való részvételt biztonsági okokból külön regisztrációhoz kötik a szervezők, így tudják elkerülni, hogy a provokátorok a színpad közelébe jussanak. A rendezvény helyszíne felé haladva a rohamrendőrök gyűrűjében mi is megpillantjuk a román nemzeti lobogókat, a különböző molinókat tartó tüntetőket. A provokátorok a rendőrök szidalmazása mellett esetenként a járókelőkhöz is odaszólnak, akik rájuk sem hederítenek. Így teszünk mi is: könnyedén bejutunk a rendezvényre, ahol hatalmas tömeg várja a legtöbbször politikai mérföldkőnek számító tusványosi miniszterelnöki beszédet.
Orbán Viktor első mondatai után Vajda János: Egy honvéd naplójából című kötetének ikonikus jelenete elevenedik fel előttem 1847 Budapestjéről.
Kossuth Lajos akkor a Szervita tér közelében mondott beszédet. Vajda János visszaemlékezése szerint a „tömegek csoportosulása oly nagy volt, hogy majdnem az egész Belvárosban megakadt a közlekedés”, s csak a hozzá közel állók értették, hogy valójában miről is beszél Kossuth, a távolabb elhelyezkedők csupán a hangját hallhatták. Egy középkorú ember a könnyeket törölgette a szeméből, s Vajda János kötekedve megkérdezte az illetőtől, mit ért a beszédből, mire az a következőt válaszolta: „Érezni kell azt, uram!”
Bár a XXI. századi technológia lehetővé teszi, hogy a szónoktól távolabb állók is hallják a mondandóját, kétségtelenül van valami olyan energia ezekben a beszédekben, amely teljességgel áthatja a tábor területét, s az ember nem csak hallja, érzi is a kijelentések súlyát.
A miniszterelnök beszéde után a bejáratnál a román nacionalista tüntetők különböző szlogeneket skandálnak, amelyre a távozó magyar résztvevők a Székely himnuszt kezdik el énekelni a tiltakozóknak.
