A medvék azonban nem zaklatják a jelenlevőket a tábor ideje alatt. Sőt, közvetlen módon talán máskor sem, ugyanis – mint a helybéliektől megtudjuk – hozzászoktak már az emberek jelenlétéhez.
A béke ideje?
„A béke ideje” – ez az idei bálványosi szabadegyetem és diáktábor mottója. Feltételezhetően ennek szellemében hívták meg újra a szervezők azt a Quimbyt, amelynek frontembere korábban olyan „verset” írt a magyar miniszterelnökről, amiben a „varangykirály” a legfinomabb kifejezés.
A zenészek most a meghívást ugyan elfogadták, a békejobbot már nem. A baloldali politikát felviszik a színpadra is: a tanártüntetésekről ismert (Indesit) logóval, a piros felkiáltójellel jelennek meg a pódiumon. Általánosságban azonban elmondható, hogy a rendezvény valóban a szlogen szellemében múlik el, s még a politikai viták is kulturált mederben zajlanak le.
„Érezni kell azt, uram!” – Orbán Viktor beszéde
A szervezők a tábor ideje alatt többször figyelmeztetik a jelenlevőket, hogy a rendezvény szombati napján provokációra készülnek a román nacionalisták, s arra kérik a hallgatóságot, hogy „legyünk toleránsak, s valóban mutassuk meg, hogy eljött a béke ideje”. A kormányfő július 22-i, szombati előadásán való részvételt biztonsági okokból külön regisztrációhoz kötik a szervezők, így tudják elkerülni, hogy a provokátorok a színpad közelébe jussanak. A rendezvény helyszíne felé haladva a rohamrendőrök gyűrűjében mi is megpillantjuk a román nemzeti lobogókat, a különböző molinókat tartó tüntetőket. A provokátorok a rendőrök szidalmazása mellett esetenként a járókelőkhöz is odaszólnak, akik rájuk sem hederítenek. Így teszünk mi is: könnyedén bejutunk a rendezvényre, ahol hatalmas tömeg várja a legtöbbször politikai mérföldkőnek számító tusványosi miniszterelnöki beszédet.
Orbán Viktor első mondatai után Vajda János: Egy honvéd naplójából című kötetének ikonikus jelenete elevenedik fel előttem 1847 Budapestjéről.
Kossuth Lajos akkor a Szervita tér közelében mondott beszédet. Vajda János visszaemlékezése szerint a „tömegek csoportosulása oly nagy volt, hogy majdnem az egész Belvárosban megakadt a közlekedés”, s csak a hozzá közel állók értették, hogy valójában miről is beszél Kossuth, a távolabb elhelyezkedők csupán a hangját hallhatták. Egy középkorú ember a könnyeket törölgette a szeméből, s Vajda János kötekedve megkérdezte az illetőtől, mit ért a beszédből, mire az a következőt válaszolta: „Érezni kell azt, uram!”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!