Biztosan komolyan veszi nagyköveti feladatait David Pressman, ám vélhetően félreértette az amerikai nagykövetség céljait, amikor kicsit több mint egy évvel ezelőtt, augusztus 8-án hivatali esküt tett az Egyesült Államok magyarországi nagyköveteként. Azóta ugyanis nem telt el hét, hogy ne bizonyította volna, ittléte hiánypótló, már amennyiben a botrányokra fókuszálunk.
A békebíró Pressman
A diplomata nem tétlenkedett hivatalba állását követően, első intézkedéseinek egyike az volt, hogy két magyar bírót fogadott a nagykövetségen. Kívülről úgy látszott, hogy Matusik Tamást és Vasvári Csabát, akik nem mellesleg az Országos Bírói Tanács (OBT) tagjai is, berendelte magához Pressman. A nagykövet gondosan járt el és az esetről még Twitteren is posztolt, biztos, ami biztos alapon. Az ügy azonban bírói körökben is megütközést keltett, hiszen fordított esetben is nehezen képzelhető el, hogy botrány nélkül maradna, ha a washingtoni magyar nagykövet bekéretné egy állami legfelsőbb bíróság néhány bíráját.
Az persze előfordulhatott, hogy az amerikai diplomata nem tudta, hogy maga az OBT egyik állásfoglalásában is rögzítette, hogy a bírói etikai kódex 1. cikke alapján, „a bíró az ítélkező tevékenysége során minden befolyástól mentesen jár el, érvényesítve a felekkel való egyenlő bánásmód elvét.”
Pressman egyébként hazánkba érkezése előtt az Egyesült Államok különleges politikai ügyekért felelős ENSZ-nagykövete volt. A követség oldalán büszkén számolnak be arról, hogy ő vezette az amerikai tárgyalásokat számos, a nemzetközi békét és biztonságot érintő fenyegetéssel kapcsolatban, különös tekintettel az Európát, Oroszországot, Kelet-Ázsiát és a csendes-óceáni térséget, valamint Afrikát érintő kérdésekre.
David Pressman valóban jól ért a békéhez, igaz, abból mi, magyarok nem sokat kapunk tőle, hiszen nekünk tett gesztusai inkább célzott ütésnek hatnak. Nemrégiben például a Nemzeti Sport főszerkesztője, Szöllősi György kapcsán éreztette gondoskodását, amikor az újságíró az Egyesült Államokba utazott volna, a budapesti nagykövetség azonban megtagadta tőle a vízumot.
Érvelésük szerint megnőtt a magyar kormány által kiállított diplomata-útlevelek bemutatásának száma a vízumkérelmezők körében. Kiemelték, olyan személyek is rendelkeztek diplomata-útlevéllel, akik esetében nincs egyértelmű utalás a magyar kormányon belüli hivatalos szerepre. „Az Egyesült Államok törvényei szerint diplomáciai vízumot csak külföldi kormánytisztviselők számára lehet kiadni, és nem adható ki olyan magánszemélyek számára, akiket nem alkalmaznak vagy fizetnek hivatalos kormányzati minőségben való szolgálatra, függetlenül a bemutatott útlevél típusától. Az amerikai törvények ezen rendelkezései nem vonatkoznak Magyarországra” – közölték.
Azok a csúnya oroszok
David Pressman néhány napja ismét megmutatta, hogy korábbi ENSZ-nagyköveti múltjából, és a békére, párbeszédre való törekvéséből nem maradt semmi, vagy soha nem is volt ilyen. Facebook-oldalán úgy fogalmazott: „»Magyarország vezetője« a szövetségesek közül egyedüliként úgy döntött, hogy egy olyan ember mellé áll, akinek a hadereje emberiség elleni bűncselekményekért felelős Ukrajnában. Miközben Oroszország az ukrán civileket bombázza, Magyarország az üzletért esdekel.” Vádjaira Orbán Balázs is reagált, aki egyenesen csendre intette a nagykövetet.
Ha az a kérdés, hogy ki üzletel az oroszokkal, akkor az amerikaiak tekerjék le a hangerőt!
– írta Facebook-bejegyzésében Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, aki hozzáfűzte, csak nukleáris fűtőanyagból a tengerentúliak több mint kétszer annyit vettek, mint korábban. – Erről egy egész listánk van – mondta az igazgató, kiemelve, hogy elegük van az amerikai nagykövet álszenteskedő viselkedéséből.
Pedig a diplomata néhány éve még szívén viselte az oroszok ügyeit, egészen pontosan Mihail Prohorov orosz oligarcha bizalmi emberének ügyeit, akinek segített kibújni a szankciók alól.
Mihail Prohorov egyike Oroszország tíz leggazdagabb emberének, és a nemzetközi sajtóban megjelent cikkek szerint sikerrel bújik ki a gazdasági szankciók negatív hatásai alól – hála az amerikai nagykövetnek. David Pressman ugyanis – mielőtt hazánkba küldték volna – két évig a Jenner&Block ügyvédi irodánál dolgozott, amely cégnek a saját honlapján feltüntetett információk szerint nagy tapasztalata van a nemzetközi szankciós és exportszabályozási ügyek terén. Pressman nagyköveti kinevezésekor jelent meg a leendő diplomata vagyonnyilatkozata, amelyben feltüntette, hogy a Jenner&Block alkalmazottjaként jogi szolgáltatásokat nyújtott egy Ellen Pinchuk nevű hölgynek, aki történetesen Mihail Prohorov amerikai ügyleteit egyengeti.
Az amerikai nagykövet bevallásából az viszont nem derül ki, hogy pontosan mennyi ideig és milyen összeg fejében nyújtott jogi szolgáltatásokat Ellen Pinchuknak, az azonban bizonyos, hogy 2020 és 2022 között, tehát a háború kitörése előtti hónapokban kellett lefolytatni az egyeztetéseket.
Eső után szivárvány
David Pressman tehát nem unatkozott az elmúlt bő egy évben, amelyet hazánkban töltött, ha épp nem Magyarországot bírálja vagy vízumengedélyeket kaszál el, akkor a Horthy-szobor vagy a svédek miatt aggódott. Az amerikai szabadságot és a sajtószabadságot hirdetve pedig volt, hogy újságírói, szerkesztői vénáját megcsillogtatva egyenesen a Magyar Nemzetnek tett javaslatot, milyen címmel kellett volna megjelennie egy cikkünknek.
A magyar állampolgárokat érintő amerikai utazási korlátozásról szóló cikkünk kapcsán David Pressman birodalma szerette volna, ha „vízumszankciók” helyett azt írjuk, „változás a vízummentességi program jogosultságában”.
Az amerikai nagykövet arra is mindig szánt időt, hogy az LMBTQ által fémjelzett felvonulásokra és eseményekre el tudjon menni, mert nagykövetként nem is lehetne ennél fontosabb dolga. Persze az is emlékezetes volt, amikor a korábban nyíltan antiszemita Gyöngyösi Márton Jobbik-elnököt széderestjére hívta meg, amin még a hazai zsidóság képviselői is megütköztek.
