Már a megváltozott munkaképességűek – köztük a fogyatékossággal élők – fele dolgozik, 81,9 milliárd forint segíti a foglalkoztatásukat

Másfél éve működik Magyarországon az önálló fogyatékosságügyi államtitkárság. Kósa Ádám államtitkár a Magyar Nemzetnek adott interjújában elmondta, hogy 81,9 milliárd forintos éves támogatási kerettel 31 ezer megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatását segítik, és elkészült a 2026-tól induló, tíz évre szóló Országos fogyatékosságügyi lrogram is, az érintett szervezetek bevonásával.

dr. Kósa Ádám, a Belügyminisztérium fogyatékosságügyi államtitkára Fotó: Ladóczki Balázs

Kósa Ádám jogász, fogyatékosságügyi államtitkár siketként az első magyar ügyvéd és az első olyan európai parlamenti képviselő volt, aki jelnyelven kommunikál. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szerzett jogi diplomát, majd jogi szakvizsgát tett, emellett sportszervező-menedzseri végzettséget is szerzett, korábban egyéni ügyvédként dolgozott. Közéleti pályáját a fogyatékosságügyi érdekvédelemben kezdte, 2005–2022 között a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségének elnöke volt. A siketsportot irányító Nemzetközi Siketlimpiai Bizottság (ICSD) elnöke. Több hazai és nemzetközi fogyatékosságügyi szervezet munkájában is szerepet vállalt, jelenleg államtitkárként a fogyatékosságügy kormányzati irányításáért felel.

Kósa Ádám elmondta: 81,9 milliárd forint segíti a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását (Fotó: Ladóczki Balázs)

Kósa Ádám a Magyar Nemzetnek adott interjúban hangsúlyozta: korábban a fogyatékosságügy nem volt önálló terület, hanem a gondoskodáspolitika része volt, 2024. szeptember 1-től azonban önálló és magasabb szintre emelkedett. Mint mondta, a területnek számos ága van, amelyekre külön figyelmet fordítanak. Kiemelte a foglalkoztatást, a megváltozott munkaképességű emberek támogatását. 

Évente 31 ezer ember foglalkoztatását segítjük 81,9 milliárd forintból. Ezek a számok folyamatosan emelkednek, erre is büszkék vagyunk

 – fogalmazott. Fontosnak nevezte a gyermekek otthongondozási díját is: a minimálbér összegével megegyező támogatást kapnak azok a családok, akik halmozottan fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek, hozzátette: „ez is óriási érték, amelyet megőrzünk”.

Az önálló államtitkárság gyakorlati jelentőségéről szólva az államtitkár kiemelte: Magyarország részese a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménynek, amely előírja az érintettek teljes körű bevonását a döntéshozatalba. – Ezt úgy hívjuk másképpen, hogy „Semmit rólunk, nélkülünk” – mondta. Kiemelte, hogy a döntéshozatal és az előkészítés során végig meg kell, hogy jelenjen az érintettek véleménye.

Ennek érdekében két fórum működik. 

Az egyik az Országos Fogyatékosságügyi Tanács, amely nemrég alakult újjá, és amelyben a nagy országos érdekvédelmi szervezetek vezetői, valamint négy kisebb szervezet képviselői vesznek részt. A jogszabályjavaslatokat és előkészítő anyagokat ezen a fórumon vitatják meg, mielőtt a kormány elé kerülnek. A másik fórum a Fogyatékosságügyi Koordinációs Bizottság, amely a kormány testülete; a szakminisztériumok képviselői legalább helyettes államtitkári szinten vesznek részt benne. 

Civil munkacsoportja is van, amelynek javaslatait figyelembe veszik. Kósa Ádám úgy fogalmazott, hogy „ez a két fórum lefedi ezt az elvárást”, amit szerinte az Országos fogyatékosságügyi program is bizonyít: az érintettek részvételével és javaslataival készült, és „100 százalékban bírja a támogatásukat”.

Korábbi európai parlamenti képviselőként szerzett tapasztalatairól azt mondta: 

– Az Európai Parlamentben megtanultam, milyen fontos az egyeztetés, egymás meghallgatása és a jó gyakorlatok figyelembevétele. 

Hozzátette, minden szakpolitikai előkészítésnél megvizsgálják, más országok miként járnak el. Az ENSZ-egyezmény kiemelten fontos, önálló törvény a magyar jogrendszerben, ezért kötelesek betartani annak rendelkezéseit. Az uniós eljárások szellemiségére is figyelnek, és ahol szükséges, szakmai segítséget nyújtanak a végrehajtáshoz.

Az államtitkár a civil szervezetek támogatásáról elmondta: két csatornán keresztül segítik a területet. A nagy országos érdekvédelmi szervezetek évente összesen 1,7 milliárd forint támogatást kapnak. Cserébe – mint fogalmazott – megkapják a szaktudást és tapasztalatot, valamint az érintett közösségek kéréseit, hogy „közösen, együtt dolgozva próbáljunk meg megoldást találni a kérdésekre”. 

Rengeteg pályázat indul: többek között autóvásárlás kerekesszékes személyeknek, szülősegítő pályázat, az autisták lakhatását támogató program. A kiírások tartalma az érdekvédelmi szervezetek észrevételei alapján alakul. Van vakvezető kutyák nevelését segítő pályázat is, amelyet az érintettek jelzései alapján módosítottak, és ugyanez igaz a jelnyelvi tolmácsszolgáltatásra is.

A foglalkozási rehabilitáció kapcsán hangsúlyozta, hogy először két fogalmat kell tisztázni. Mint mondta, a megváltozott munkaképességű személy tág kategória: ide tartoznak azok is, akik baleset vagy betegség következtében veszítettek munkaképességükből, valamint a fogyatékossággal élő emberek is. A két kör azonban nem fedi teljesen egymást, hiszen „minden fogyatékossággal élő ember megváltozott munkaképességű, de nem minden megváltozott munkaképességű ember fogyatékossággal élő”.

Kiemelte: amikor az MMK rövidítést használják, minden olyan emberre gondolnak, aki munkaképességét valamilyen mértékben elveszítette. A támogatási rendszer alapja pedig az, hogy 

nem azt nézzük, hogy mit veszített el, hanem hogy mit tartott meg,

 vagyis a megmaradt munkaképesség arányához igazítják a segítséget.

A 2026-tól induló Országos fogyatékosságügyi program teljes körű civil bevonással készült, több mint 370 javaslat alapján (Fotó: Ladóczki Balázs)

Elmondta, Magyarországon két fő foglalkoztatási forma működik: a nyílt munkaerőpiaci foglalkoztatás és a védett foglalkoztatás. A versenyszférában adókedvezményekkel ösztönzik a munkaadókat a megváltozott munkaképességű személyek alkalmazására. Azok számára, akik állapotuk vagy élethelyzetük miatt nem tudnak a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni, a védett foglalkoztatás jelent megoldást, amelyhez az állam külön támogatást biztosít.

A védett foglalkoztatásban – tette hozzá – a munkavégzés jellemzően alacsonyabb produktivitás mellett történik, gyakran nem teljes nyolc órában, hanem 4–6 órás munkaidőben, részfeladatokra bontva, ezért nagyobb támogatás szükséges. Idén 81,9 milliárd forint áll rendelkezésre erre a célra; 356 akkreditált foglalkoztató valamivel több mint 31 ezer ember munkáját segíti. A támogatás 75 százaléka munkabérre fordítható, a fennmaradó rész mentorálásra, segítésre, tanácsadásra és a munkakörülmények javítására használható fel.

Az államtitkár hozzátette: rendszeresen látogatja ezeket a munkahelyeket, és tapasztalata szerint olyan emberek dolgoznak ott, akik a nyílt munkaerőpiacon nem tudnának elhelyezkedni, ugyanakkor megbecsülik a munkájukat, lojálisak és szorgalmasan dolgoznak. A tevékenységek köre széles, a papíripari termékektől a sícipők gyártásáig terjed.

Kiemelte: 2010 előtt a fogyatékossággal élő emberek jellemzően passzív ellátásban részesültek. 2012-ben megszűnt a rokkantnyugdíj, új ellátási rendszer lépett életbe, és a foglalkoztatási arány 18 százalékról 50 százalékra emelkedett.

Személyes tapasztalatairól szólva az államtitkár úgy fogalmazott: sokan feltételezik, hogy fogyatékossággal élő személyként nehézségekkel szembesül a munkája során, ugyanakkor ma Magyarországon „elég jók a jogszabályok”, és a társadalom nagy része is tisztában van azzal, hogy a fogyatékosságnak több formája van, legyen szó siketekről, vakokról, kerekesszéket használókról, értelmi sérültekről vagy autistákról. Felidézte, hogy gyermekkorában, a kommunizmus idején a fogyatékossággal élő emberek „el voltak rejtve”, az emberek nem láthatták őket, ma viszont mindennap találkozunk velük a köztereken és a médiában is.

Hangsúlyozta: 

– Az, hogy siketként dolgozhatok itt, részben annak köszönhető, hogy a jogszabályi környezet ma már kedvezőbb, részben pedig annak, hogy a fogyatékossággal élők bátrabban vállalják önmagukat. 

Emlékeztetett arra is, hogy Magyarország 2009-ben fogadta el a jelnyelvi törvényt, amely biztosítja a jelnyelvi kommunikációt és a tolmácsszolgáltatás igénybevételét. Mint mondta, nagy nehézségeket nem tapasztalt, inkább kisebb technikai jellegű kérdések merülnek fel. Tapasztalata szerint a kormányzati szereplők és a társadalom többsége elfogadja ezt a helyzetet.

Hozzátette: előnyt is lát abban, hogy jelnyelven kommunikál, mert láthatóbb a munkája, és az emberek jobban felfigyelnek arra, hogy érintett képviseli a saját közösségét. Ennek részeként hetente közzéteszi a Facebookon „a hét jelét” is, bemutatva egy érdekes vagy aktuális kifejezést. 

A 2026-tól induló Országos fogyatékosságügyi programról elmondta: teljes körű civil bevonással készült, több mint 370 javaslat alapján, és tíz évre jelöli ki az irányokat. 

– Úgy kell elképzelni, mint egy keretet, amely kijelöli az irányokat… a tartalom még nincs benne – fogalmazott. A tartalmat a kormányzat és a civil szféra közösen tölti meg jogszabályokkal, intézkedésekkel és fejlesztésekkel. A programot az Országgyűlés egyhangúlag elfogadta, és az Európai Bizottság is jóváhagyta.

Az államtitkár végül a fogyatékossággal élők számára a következő üzenetet fogalmazta meg: 

Ha kiállsz magadért és képviseled a hangodat, esetleg az érintett társadét, akkor előrébb lépsz.

 Hozzátette: ehhez kérni kell mások megértését is, „ha adsz, akkor vissza is kapsz”.

Borítókép: Kósa Ádám, a Belügyminisztérium fogyatékosságügyi államtitkára (Fotó: Ladóczki Balázs)