Gulyás Gergely igazsága ’56 és a mai helyzet kapcsán: „Mégis jobb egyedül maradni, mint hazugságban élni”

A Miniszterelnökséget vezető miniszter ünnepi beszédének idézett része belénk hasít, megremegtet.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter Műegyetemen elmondott, 1956-os ünnepi beszédének címben idézett része belénk hasít, megremegtet.

Így fogalmazott:

A magyar nemzet 1956-ban az igazság mellett állt, és egyedül maradt, azonban Magyarország napjainkban is megtapasztalja, hogy az igazság mögött nem mindig áll többség, mégis jobb egyedül maradni, mint hazugságban élni.

Igaza van, igaza lehet-e Gulyás Gergelynek ebben?

Én azt hiszem, hogy igen, igaza van. Nagyon is igaza van.

De tény, hogy idáig eljutni nagyon nem könnyű. Nagyon-nagyon nem könnyű. Ugyanis, ahogyan egy embernek, úgy egy országnak sem könnyű felvállalnia az egyedüllétet, a magáramaradottság érzetét és vele járó kínokat.

A legtöbb ember és a legtöbb nemzetállam is fél attól, hogy egyedül maradjon. Hiába tudja, hogy igaza van, igaza volt és igaza lesz, mert belülről érzi ezt. Hiába, mert mégis nincs annál elveszettebb állapot, mint egyedül maradni.

Mint magánemberek, hányszor maradunk bent olyan társaságokban, ahonnan már régen távoznunk kellene, mert egészen mást gondolunk a világ történéseiről, folyásáról, a mögöttes összefüggésekről?

Mint magánemberek, hányszor maradunk bent rossz kapcsolatokban, barátságokban, haverságokban, házasságokban, mikor már régen tudjuk és érezzük, hogy ez már nem fejleszt, hanem elpusztít bennünket?

S mindezt miért tesszük? Éppen azért, mert nem akarunk egyedül maradni.

S hány ország vezetése dönt úgy, hogy inkább meghajol a nagyhatalmak akarata előtt, hogy végül ne maradjon magára a nemzetközi viszonyokban?

És hány EU-tagállam dönt úgy, hogy inkább meghunyászkodik az uniós elit, a brüsszeli bürokrácia akarata előtt, csak azért, hogy ne kerüljön ki a kiváltságos tagállamok sorából?

És hány állam nyögi ki, utánozza, szajkózza azt, amit a fősodratú politikai bikkfanyelv elvár tőle, hányan fogadják el a globális klímaváltozásra épülő hazugságokat, a genderideológia totális őrületeit, a migrációval kapcsolatos önpusztító, illetve az orosz–ukrán proxy háborúval összefüggő öngyilkos politikákat, csak hogy a „klubnak” a tagjai maradhassanak, annak minden anyagi előnyeivel együtt?

Nem folytatom.

Egy nemzet egyedülléte óriási teher. De óriási kincs is.

Ne feledjük: mi, magyarok 1956-ban nem azért mentünk az utcára a szovjetek és a kommunisták ellen, mert azonnal egy másik szövetségbe, mondjuk a NATO-ba be akartunk volna lépni. Nem, mi függetlenséget és szuverenitást akartunk akkor is! Mint ahogyan már 1848–1849-ben is. Mi ilyenek vagyunk: nem akarunk senki előtt meghajolni, sem balra, sem sem jobbra, sem Kelet, sem Nyugat, sem pedig a globalista elit előtt. Ez a mi igazi hagyományunk: a függetlenség, nem a mindenáron valamilyen birodalomhoz tartozás. A szuverenitás.

A függetlenségünkben és a szuverenitásunkban találjuk meg az igazságot. Mert akkor nem kell megalkudni. És ezért van igaza Gulyásnak: annyira bennünk van az igazság iránti vágy, hogy inkább vállaljuk az egyedüllétet is mint nemzet. Ugyanis, ha függő viszonyba kerülünk bármilyen hatalomtól, akkor már nem birtokoljuk az igazságot. Szuverenitásunkban rejlik az igazságunk, mert az igazság csak szuverén módon érhető el.

Nos, ezért van az, hogy ha nem is követ már bennünket senki – reméljük, ez a XXI. században itt, Európában, az unióban nem így lesz –, akkor inkább vállaljuk az egyedüllétet, annak minden keservével, s mégis: szabadságával együtt.

Nos, innen jön az a bátorság is, amikor Orbán Viktor azt mondja a Budapester Zeitungnak: „A német szövetségi kormány programját egy világ választja el a magyar kormány programjától.” Ennek kimondása komoly, nagyon komoly bátorságra vall 2022 októberében.

Mert hazugságban élni rosszabb, mint egyedül.

Borítókép: Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter beszédet mond az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulója alkalmából rendezett műegyetemi emlékünnepségen 2022. október 22-én (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)