„A programtárgyalásokon való érdemi előrelépéshez arra lenne szükség, hogy a (magyar) kormány világosan jelezze: az IMF-et és az Európai Bizottságot értékes partnernek tekinti a reform- és a kiigazítási folyamat tervezésében” – hangoztatta Rice.
A valutaalap külkapcsolati igazgatója kijelentette, hogy a magyar gazdaság felülvizsgálatáról szóló, a IV. cikkely szerinti konzultáció folytatásával kapcsolatban az IMF egyezteti a magyar kormánnyal a lehetséges dátumokat. Mint mondta, az utolsó ilyen konzultációt 2012 elején tartották, és az IMF arra számít, hogy ezt 2013 elején folytatni fogják, mivel az ilyen eszmecsere a tagállamok, így Magyarország kötelezettségei közé tartozik.
Mi az eredmény?
November 27-én Varga Mihály, a magyar tárgyalódelegáció vezetője a Nemzeti Közigazgatási Egyetemen tartott előadásában kifejtette: lehet olyan helyzet, hogy meg tudunk állapodni, de az nem olyan megállapodás, amivel jól jár a magyar lakosság. Lehet, hogy az az eredmény, ha nincs megállapodás – tette hozzá. Varga elmondta: a kormány szerint nem befolyásolja érdemben az ország megítélését, hogy születik-e megállapodás vagy sem.
Varga még korábban azt mondta: a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió meg fogja várni a 2013. évi költségvetés elfogadását, s ezt követően, decemberben lehet újabb fejlemény a jelenlegi tárgyalási szakaszban. A hiteltárgyalásokért felelős tárca nélküli miniszter egyben elmondta: kicsi a valószínűsége annak, hogy idén hitelmegállapodás szülessen.
Történelmi siker
A miniszterelnök szerint az EU országjelentése közvetlenül arról is szól, hogy Magyarország IMF-kölcsön nélkül is biztosan megáll a lábán. Orbán Viktor azonban – mint azt november 16-án a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában elmondta – továbbra is megegyezésre törekszik a Nemzetközi Valutaalappal és az unióval.
Ismert, november 7-én az Európai Bizottság azt közölte: három százalék alatt marad a hazai GDP-arányos államháztartási hiány. Az EB-bejelentés egyébként az Orbán-kormány történelmi gazdaságpolitikai sikerét jelenti, hosszú harc volt, amíg a bizottság elfogadta a számokat.
Enyhült a nyomás
Eltelt azóta egy év, és időközben nem a magyar álláspont vagy az IMF, hanem a külgazdasági környezet változott. Kedvező irányú fordulat következett be: újraindultak a pénznyomdák az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, a pénzügyi könnyítési programok hatása szinte azonnal érvényesült. Az Európai Központi Bank ugyan kivárta az utolsó pillanatot, de végül beadta a derekát, és elkezdte felvásárolni a bajba jutott euróövezeti országok állampapírjait. Így enyhült a Dél-Európára nehezedő nyomás, amely időt adott az átalakítási programok kidolgozására.
